Szabadgyalog

Fülszöveg

Soha nehezebb pályakezdést. Az irodalom lépéskényszerben, időzavarban. A túlzsúfolt lírai sakktáblán nagy a lökdösődés, tolongás. S akkor mégis feltűnik, "belép" egy ismeretlen figura, egy "szabadgyalog", hogy helyet szorítson magának. Németh J. Attiláról van szó, aki majd egy évtizedes bizonytalankodás, szórványos publikálás után úgy döntött: vállalja lírai énjét, önmagát. Megmutatkozott ez abban is, hogy az utóbbi években mind több (és jobb!) verset írt, s egyre-másra láthattuk viszont ezeket rangos irodalmi lapokban. Kötetre való érettségét már nem háríthatta el.
Jó ideig talán az tartotta vissza a közléstől, hogy az eddig lejátszott "mérkőzéseket" tanulmányozta. Különösen Parti Nagy Lajos és Kukorelly Endre nagymesterek játszmái, húzásai hatottak rá. Tudásukat kész volt elismerni, de nem illetődött meg túlságosan. Elfogadta (és gyakorolta) az "alulpoetizáltság" beszédmódját, a mindennapi közhelyek imitációját, ám lázadt is e sajátos dekonstruktivizmus ellen. Az a gyanúm (jónéhány vers is megerősíti): a lelke mélyén javíthatatlan romantikus, s folyton kiesik a líraiatlanság kötelezőnek vélt modorából, és szép, érzékletes sorok kerülnek ki tolla (számítógépe) alól, amelyekben van rím, van ritmus, lendület, lelkület. Megrendülés, s egy kis romlatlan, szkepszissel ellensúlyozott pátosz.
Folyton klasszicizálódni akar - s mit ad isten -, olykor sikerül is neki. A fönt említett ellentétek jegyében. Úgy véli, lehet elangyalodnia, s elördögödnie (Angyalpatával, ördögtollal) a líra "harmadosztályú csodáját" művelve. Míg fel nem repül a (megszerelt) vers...

Németh J. Attila 1963-ban született Pápán. Gyermekkorát Bakonyszentlászlón töltötte, majd a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett 1981-ben. A Diákírók Sárvári Találkozójának díjazottjaként kapcsolódott be a Mezey Katalin irányította műhelymunkába, s került be az 1982-ben megjelent Vérképlet című antológiába. A pécsi JPTE Állam- és Jogtudományi Karán 1987-ben végzett. Tanulmányai befejeztével Székesfehérváron helyezkedett el, nyolc éven át ügyészként dolgozott. 1987-ben részt vett a Fiatal Művészek Klubja költői pályázatán, verseit beválogatták a Szókenyér c. (meg nem jelent) antológiába. Ekkor már közölte prózáit és verseit a Holnap, az Új Forrás, az Árgus. A későbbiekben a Somogy, a Mozgó Világ és a Győri Műhely. Írásai helyet kaptak a Menedékjog '95 című antológiában is. Jelenleg a székesfehérvári Polgármesteri Hivatal tisztviselője.
"Nem könnyű feladat néhány frappáns sorban meghatározni önmagunkat, még ha át is hárítjuk ezt a terhet a versekre: az írás lényegében önmeghatározási kísérlet, véresen komolytalan játék, vagy - ahogy Arghezi mondja - isteni naivitás. Variációk az egyetlen (vég)érvényes sorra. Barangolásaim története ez a könyv közös tájainkon, gyalogszerrel, ám szabadon. Kételyek, örömök, szorongások leltára a lehetséges és a tényleges valóság határmezsgyéjén. Arról szól, ami megtörtént, s ami nem. Ki tudja melyik a fontosabb?" Vissza