Szabad hazában

Előszó

A magyar nép nagy ünnepére készülünk, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Immár három évtizede, hogy 1945-ben a legreménykedőbbek is nehezen hitték, szertetekintve a szétdűlt, háború sújtotta országban: lesz rend a romokon, dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével eredményes küzdelemben nemcsak megsemmisíti a múlt reakciós erőit, de olyan politikai, társadalmi és kulturális fejlődés lehetőségét teremti meg, amilyenre nem volt még példa a magyar történelemben. Egész mostani életünk alapját képezi ez a harminc esztendővel ezelőtti tavasz, s elmondhatjuk, hogy azóta jelentős utat tettünk meg. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai fiatalság előtt már a szocializmus magasabb szintű építésének nagyszerű feladata áll. Az ünneplésnek sokféle módozata van, megemlékezni azonban egy ilyen évfordulóra csakis politikai tartalommal lehetséges és érdemes. Az 1974/75-ös KISZ-oktatási évben ilyen politikai töltésű megemlékezésre adnak alkalmat a Szabad hazában kör foglalkozásai. A sajátos oktatási forma az agitációs és propagandamunka speciális eszközeit választotta. A fiatalok itt ugyanis nem kapnak kézhez klasszikus értelemben vett, rendszerezett, leíró jellegű tankönyvet, hanem hat fejezetben összeválogatott irodalmi szemelvények, visszaemlékezésekből vett részletek, dokumentumok és gazdag képanyag segítségével kell feldolgozniuk az elmúlt harminc esztendő társadalmi, gazdasági, kulturális, ifjúságpolitikai változásait. A válogatás a színvonalas agitáció és propaganda kritériumai közül elsőül azt vette figyelembe, hogy a tájékoztatás és a meggyőzés a fontos kérdéseket taglalja, a mindenkit érdeklő problémákat veszi célba, s azokról őszintén, közérthetően szól. Éppen ezért az összeállítás attól sem tekintett el, hogy az eredmények mellett a problémákra, a gondokra is figyelmeztessen, politikai érettséget, az ország dolgaiban való tájékozottságot és felelősségtudatot tételezve fel fiatal olvasóiról. Mindehhez - mint már jeleztük - alapanyagul az összeállítás a színvonalas szépirodalmat választotta, meggyőződve arról, hogy az igazán igényes belletrisztika a legjobb propaganda, még akkor is ha nem közvetlenül politizál. Vissza