Előszó
Részlet a könyvből:
Sz. Szigethy Vilmos: Piroska.
Az egész nyaralótelepen alig volt ötven ház, azok is kényelmes távolságra kerültek egymástól. Órányira a várostól nagyon kellemes volt az élet,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Sz. Szigethy Vilmos: Piroska.
Az egész nyaralótelepen alig volt ötven ház, azok is kényelmes távolságra kerültek egymástól. Órányira a várostól nagyon kellemes volt az élet, kémények füstje nem ingerelt senkit. És nem lehetett dühbe gurulni, hiszen hiányoztak éktelen dübörgésükkel a vasakat szállító szekerek.
A városból nem maradt meg itt semmi, egészen maguknak éltek az emberek. A levegő is jó volt, csak buzaszállitáskor kavarták fel a kerekek a port. De ezt csupán az országúton lehetett tapasztalni, alkonyat után, már pedig olyan időben csak az oktalanság mászkált az országúton.
Különösen az asszonyok szerették a telepet. Füző nélkül járkáltak, a hajukból kivettek minden kócot és visszatértek az egyszerű, sima frizurához. Este mikor megérkeztek a férjek, egészen uj asszonyt találtak a régiek helyén.
Az esti vonat volt egyébként is az egyetlen találkozási hely. Az ismerősök itt üdvözölték egymást, kinek barackfőzési tervei kerültek előtérbe, kinek pedig a gyermekbetegségei. Mert a szőlők között e gyümölcsfák gyüjtötték a hernyót s a kis lányok nem győzték megvárni a szilva érését, ugy szakították le azt éretlenül a fáról.
Akik azonban nem voltak ismerősök a városban, itt mutatták a legkevesebb hajlandóságot az összebarátkozásra.
Minden villa külön vár volt, az ablakok vasrostélyokkal védték a belül levő emberi és más értéket, a kerités eleven sövényből készült, néhol lécből. De ahol léc volt, ott is szöges sodrony került a tetejére.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal