Úz-völgyi hegyomlás

Előszó

Hézagpótló történeti önismeretünkben Sylvester Lajos dokumentumriportja. A magyarság e századi romlásának ötven év után is maradtak olyan fátyol alatti foltjai, kis Don-kanyarjai, amelyekkel politikatörténeti okokból amnéziásan bánt a fürkésző emlékezet. Így merült feledésbe a második világháború legvégének egyik aprónak tűnő nagy drámája, az Úz völgyében hadállásukat őrző honvédszázadok és határőregységek pusztulása, összeomlása, amellyel a szovjet hadsereg inváziója civil lakosságot is maga alá temetett. S mert történt mindez az 1944-es augusztusi fegyverfordulat után, Romániában ezért, Magyarországon pedig a szovjet érdekszféra miatt került rá a titkok pecsétje. a magyar hadtörténet, persze, számon tartja e tragédiát is, de élményerejű dokumentumszerűségében most került először nyilvánosságra Sylvester Lajos tolla alól. Köszönhetően annak a szépíróinak is nevezhető beleérzőkészségnek, amellyel a tényanyagot felszínre görgeti. Módszere két síkban működik. Egyiken a publicista tolla jár, az egybegyűlt ismeretanyagot helyszíni terepképpel lényegíti történelmi élménnyé, szálazván a helyszín életformajegyeiből a beomlott völgy geológiai rétegeiig, felvillantván az életben maradottak haláltáborokig vezérlő tragédiájának utópanorámáját is. Ha csak ennyiből állna az írás, legfennebb kiváló publicista munkájaként kezelhetnők. Dokumentum értékét a túlélők pőrén szabadjára engedett, de gondosan szerkesztett emlékezése-vallomása adja, amelyet kronologikus vágástechnikával kezel. Ezekben érvényesülnek ugyan a mindig ellegendásulásra vágyó katonaélet apró jegyei, de a mesélés szálai mindig a dráma köré fonódnak... Vissza