Swierkiewicz Róbert

Előszó

Múltam ilyen mértékű és rejtélyes FELBUKKANÁSA meglepő volt, valójában megdöbbentett. Érdekes, hogy mindenképp válaszadásra kötelez. Ami az anyaggal kapcsolatos konkrét dokumentum, az az 1967-es első - a pécsi Janus Pannonius Múzeumban rendezett - kiállításom katalógusában megjelent Romváry Ferenc-írás és a reprodukciók; a másik az 1972-ben Budapesten a Fényes Adolf teremben Rozványi Márta által rendezett kiállításom, melynek katalógus-szövegét Dr. Beke László írta (erre később visszatérek).
Anyagom végiglapozása, nézése közben olyan érzésem volt, mint amikor egy mély álomba merült illető hirtelen lehetőséghez jut, és éberen fókuszálja az emlékképeket és eseményeket, finom és durva mozdulatokat, beszélgetéseket az éjszakákban. (Nagyon sok dolog tolult fel. Az egész, mint egy hirtelen jött sokk, és mint egy jól kezelhető filmanyag, ami visszapörgette a folyamatosan alakuló ideák világát.)
Abban az IDŐBEN (1967) fogalmunk sem volt, hogy mennyire szűkkörű és csak szubkulturális világot érintettünk; úgy elhatalmasodott bennünk a nagy hit és akarás, a művészet világmegváltó megvalósításának lehetősége! Nem láttunk akadályt, pedig rengeteg volt.
Visszatérve az emlékezés szubjektív voltához, nem nehéz elképzelni egy téli havas fövenyen a szél által sodort őszi falevelet, amint visszaalakul és nedvességgel telítődve zöld levél, és faágra illeszkedve: madarak árnyadója lesz. Így jártam most. Vissza