Menetjegy a pokolba

Fülszöveg

Porta egy kihalt hangyaboly tetején trónol, és az előtte kuporgó kopaszoknak prédikál:
- Az első és a legfontosabb dolog, hogy felfogjátok: azért vagytok itt, hogy ritkítsátok az ellenséget, és nem azért, ismétlem, nem azért, hogy eleget tegyetek a szabályzat betűinek! Ennélfogva javaslom, hogy máris felejtsétek el mindazt, amit a kiképzésen tanultatok. Hősökre itt semmi szükség. Én sem azért ülök itt előttetek, mert olyan tökös gyerek vagyok, hanem azért, mert használom a fejemet. Úgy bizony! Mert akár hiszitek, akár nem a szemközti árokban kushadó pogányok semmivel sem hülyébbek, mint ti. Az egyetlen esélyetek az, ha gyorsabbak vagytok náluk. Lőjetek elsőnek, üssetek elsőnek, és szúrjatok elsőnek! Ha sötét van, és nem tudjátok, hogy barát vagy ellenség közeledik, akkor is lőjetek, és a fejüket célozzátok, hogy ne sántuljanak. Majd utána ráértek gondolkodni...
- ... De ha azt látjátok, hogy valamelyik Iván félrevonul, mert a természet megszólította, le ne szedjétek, az isten szerelmére! Kinyírni valakit, aki kiguvadt szemmel kábelt fektet, égbekiáltó gaztett..."
Pici és Porta már megint benne vannak, és már megint nyakig, de köszönik szépen, boldogulnak. Először a kitikkadás réme fenyegeti őket, de ez nem az első ilyen eset - az ilyesmi naponta előfordul velük, bár a kaktuszerdő, mint helyszín, nem jellemző. Aztán Portának támadnak garanciális gondjai néhány elegáns szőrmebundával, de életművészünknek ezt is sikerül a nép és a haza gyarapodására fordítania. Rabot kísérni a rettegett gemersheimi börtönbe a lángokban álló Európán át. Ez sem egy leányálom - másoknak. Mert Porta és Pici tudja, hogyan kell megfűszerezni az életet, még ha oly kevés is van belőle hátra. A dardzsilingi tea viszont még Portát is próbára teszi, de végül egy elcserélt medve és néhány erős gyomrú olasz közreműködésével ez az üzlet is nyereségessé válik.
Közben persze, nem is oly mellékesen, zajlik a második világháború. Papa szakasza - ahogy a német hadsereg legelvetemültebb egységét ismerik - a puszta létért küzd. Sokszor már azt sem tudják, hogy ki az ellenség, és ki a barát. Utóbbi talán nincs is igazán. De hát ezt is megszokhatták már. Mert ha valahol, hát itt nem igaz a mondás, hogy "vagy megszoksz, vagy megszöksz". Itt csak megdögölni lehet. Vissza