Svejk unokája

Fülszöveg

Hosszú idő után abban a szerencsében van részünk, hogy a magyar könyvpiacon hiánycikknek számító, napjaink cseh drámairodalmának egyfajta keresztmetszetét nyújtó könyvet ajánlhatunk az olvasó figyelmébe. A színdarab mindig is fontos szerepet játszó és magas színvonalon képviselt műfajnak számított a cseh irodalomban - gondoljunk csak a nemzeti újjászületés időszakának klasszikusára, Josef Kajetán Tylvt, a 19-20. század fordulójának egyik legimponálóbb tollforgatójára, Jaroslav Vrchlicky, vagy a huszadik század olyan nagy nevű szerzőire, mint Karel Capek, Jirí Voskovec és Jan Werich, Václav Havel és Milán Kundéra. A legutóbbi másfél-két évtizedben csak szórványos hírek jutottak el Magyarországra a cseh színház világából, e kötetnek köszönhetően azonban a helyzet lényegesen javulhat. A lapjain bemutatkozó alkotók munkái arról tanúskodnak, hogy Csehországban a kortárs drámaírók kedvéért is érdemes színházba járni, nekik pedig Shakespeare és Goldoni, Csehov és Ionesco s a többi halhatatlan mester árnyékában sem kell szerénykedniük, avagy pironkodniuk. Hét vitathatatlan tehetségű, egyéni stílussal rendelkező, sajátságos világlátású színházi szerzővel ismerkedhetünk meg, akikről bízvást elmondhatjuk, hogy méltóak híres elődeikhez. Ketten közülük már kivívták az élő klasszikus rangját, a többiek a hatvanas-hetvenes években születettek nemzedékét képviselik, azt a generációt, amely új szemléletmóddal, új témakörökkel, műfaji újításokkal és kísérletekkel gazdagította a drámairodalmat.
A kötetbe sorolt művekben egyaránt megtalálható a groteszk elemekben gazdag s az (ön)irónia iránti különleges érzékről tanúskodó cseh humor és a komikus történések hátterében is ott rejtőző tragikum, az emelkedett spiritualitás és a legnyersebb valóság, a lélektani elmélyültség és a meghökkentő abszurditás. Érdekes, változatos kép bontakozik ki előttünk, melyet megismerve joggal érezhetjük úgy, hogy többet tudtunk meg a világról, melyben élnünk adatott - s közben a nevetésre is volt jó okunk. Vissza