Svájci villa

Előszó

Részlet a könyvből:
"- Mitől lett itt ekkora bűz?
- Nem vagyok hajlandó a cselédlépcsőn járni - mondta csontosán Binderné, és a porcelánnyelű szeneslapátról a parazsat lecsapta a fekete cserépkályha elé, a krómozott hamutálba. Az örökös kötögetéstől gyapjú avagy fésűből haj kerülhetett a fémtálba, mert a szoba nyomban megtelt az égett szőr dögszagával.
Lindemann úr és Popescu Otelló temetkezési vállalatának irodája működött még röviddel ezelőtt a Voda utcai öreg épület második emeletén; a közel három méter magas, széles csípőjű cserépkályha fekete színe még mindig Lindemann úr üzletkötéskor használt, nyájasan szomorú hangjára emlékeztetett, a lakást azonban Binderék olcsón bérelték ki, mert bukarestiek (akik a fél évszázados céget jól ismerték) nem szívesen költöztek volna a gyászos helyre. Binderné azonban elővette a főváros térképét, kiszámította, hogy a ház igen előnyös fekvésű, számos villamosvonal közelében fekszik, a monumentális sírkövekre, obeliszkekre emlékeztető fekete cserépkályhákat később majd kicserélhetik, akárcsak a feketére festett zsalugátereket, matt fekete ajtókat és ablaktokokat is; fontos, hogy gyorsan és olcsón beköltözhessenek. A négyszoba-összkomfort bére a temetkezési üzlet szomorú emléke miatt annyira sem rúgott, mint másutt egy kétszobás prolilakásé - Binderné pedig azt is kiszámította, hogy az egyhavi lakbér-megtakarításból kitelik tizennégy doboz krémszínű lakkra, ebből pedig minden ajtót és ablakot házilag lefesthet. Férjét azonban nagyon zavarta a sok ezer temetés emléke; a fekete hasábok - kályhák, ajtók, ablakok - nem tértek ki előle, nem húzódtak a háttérbe, hanem reá támadtak, útjába vetődtek, hirtelen lecsapódó sorompókként, agresszív árnyékokként." Vissza

Fülszöveg

A tisztességes, értelmes szász Binder Friedrichet a történelmi véletlen egy nagy németországi vegyipari vállalat romániai vezérképviselőjének magas székébe emeli. A karrier jó íze azonban lassan megkeseredik. Binder riadtan és viszolyogva észleli a németországi politikai változásokat, de nem tud és nem mer szakítani „gazdáival". Egyaránt retteg a hűség és a hűtlenség következményeitől is.
A Binder család viszonylagos tündöklése, majd - '44 után - egyáltalán nem viszonylagos bukása áll a regény tengelyeben. E tengely körül azonban ott forog az egész bukaresti, majd erdélyi társadalom: a Brassóra emlékeztető városban, majd (a regény függelékében) Kolozsváron románok, magyarok, szászok, zsidók, cigányok - szebeni és brassói patríciusok, bohém és konok forradalmárok, a szex rabjai és a messianisztikus eszmék megszállottjai, az anyanyelv szerelmesei és a Vasgárda dühöngői, meghunyászkodók és vakmerők, összeesküvők és gyávaságukban mindent föladók vonulnak föl a történelmi sors útjain. Élesen kiviláglik, miért balról várta a teljes nemzetiségi szabadságot a fiatal magyar értelmiségi, s kitűnik, miért és miként lehet olykor igazságtalan a mélyen jóhiszemű igazságosztás is. Vissza