Svájc épitészete

Előszó

Svájc mai építészetének összképét a természeti-tipográfiai adottságok, a gazdasági fejlettség szintje és a szellemi illetve társadalmi struktúra határozza meg. Ezek az összetevők táplálták eredeti megoldásokat létrehozó, lendületes önálló fejlődését; ugyanakkor magán viseli a kívülről ható, új alakító erők befolyását is. Köztudomású, hogy Svájc soknyelvű ország, és ezért több kultúrkör egybeolvasztója. Ha valaki az építész szemével járja be Svájcot, figyelmes szemlélődés után nyilvánvalók lesznek előtte az olaszul, a franciául beszélő vidék vagy a németnyelvű tájegység építészeti kultúrájában mutatkozó különbségek. Ez a múltra éppúgy érvényes, mint a jelenkori építészet alkotásaira, ezt sugallják az itt bemutatott építészeti kiállítás példái is. A regionális különbségek mellett más eltérések is jelentkeznek. Ezek az építési terep adottságaiból és - hála a modern technikának - a gazdag alakítási lehetőségekből, valamint a hagyománnyal folyó harcból, a régi és az új vitájából származnak. Ezért nem meglepő, hogy a modern építészetet a puszta (stílussá) merevedés veszélye fenyegeti. Svájc építészetének legsürgetőbb feladata ma az, hogy azt a szabadságot, melyet a modern építő és anyagipar kínál számára, úgy használja fel, hogy megőrizze vele sajátos mivoltában a svájci táj arculatát és az építész funkcióját - összhangban a környezetvédelem égető feladataival - az egyetemes tértervezés szolgálatában álló, felelős tevékenységnek fogja fel. A beépítés átfogó irányítása, az egyes építészeti feladatoknak társadalmi és gazdasági keretben kibontakozó alkotói tettként való felfogása, melyet szükségszerűen a fejlettség foka határoz meg - ez jellemzi a modern építészet helyzetét Svájcban. Vissza