Suttogás a sötétben

Előszó

Egyszer találkoztam Somerset Maugham-mal. Így szólt hozzám: "Irigylem magát, fiatalember". Iróniát gyanítva, de hízelgésre készen kérdeztem: "Miért irigyel, Maugham úr?" "Mert amerikai és novellákat ír. Amerikában minden utcasarkon találhat témát. Nekem az egész országot be kell járnom, hogy rábukkanjak egyre." Ez még a II. világháború előtt történt ami abból látható, hogy Maugham úr "fiatalembernek" nevezett. Rájöttem, hogy az öregúr tengeren túli udvariassága sokkal inkább saját alkatából fakadt, mint a velünk született túláradó érzelmekből. Akkorra Amerika számos utcasarkán megfordultam, és sosem találtam ilyen könnyűnek a dolgot. Ha azonban arra gondolunk, mennyi elbeszélés jelent meg akkoriban hetente és ezek hányféle témát dolgoztak fel, érthető Maugham úr véleménye. Ha visszagondolunk, meglepő számú folyóirat állt bevetésre készen - és a kínálat megfelelő volt a kereslet kielégítésére. Első novellámat például a The New Republic közölte - és ki emlékszik arra, mikor publikált utoljára folyóirat olyasvalamit, ami igazán szépirodalom. Egy másik novellám a New York Herald Tribune mellékletében jelent meg, és mennyi idő telt el azóta hogy maga a Tribüné sincs már meg? Akkoriban is gyakran hangzott el - különösen európaiak között - az a közhely, miszerint az amerikai szellem, bármiben is nyilvánul meg, a legélethűbben rövid formában fejezhető ki. Noha tudtam, hogy Seherezádé nem járt a chicagói egyetemre és sem Maupassant, sem Csehov nem San Franciscóban nőtt fel, mégsem írtam még regényt, és hajlamos voltam örülni annak, hogy művem az amerikai irodalom derékhadába tartozott. Vissza