Előszó
Részlet a könyvből:
- Ince bácsi még most sincs itt, nagymama. Föltétlenül elkésünk. A vonat megérkezik, mielőtt kiérünk.
- Dehogy is, Irma; még van elég idő; a kocsi pár perc alatt a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Ince bácsi még most sincs itt, nagymama. Föltétlenül elkésünk. A vonat megérkezik, mielőtt kiérünk.
- Dehogy is, Irma; még van elég idő; a kocsi pár perc alatt a pályaudvarnál van.
- Ugy vágyom az amerikai unokatestvéreimet látni. Micsoda isteni időnek nézünk eléje, ugy-e nagyanyuska? És a karcsu, szőke, bodros haju, sötétkék szemü, alig 17 éves leányka csapongó jókedvvel ugrott az öreg hölgy nyakába.
Özvegy Gontran Ilse asszony mélységes szeretettel nézett unokájára. Keskeny, hófehér hajjal köritett arcának fájdalmas vonásait kellemes mosoly enyhitette.
- Én is nagyon boldog vagyok, gyermekem, hogy Marianne néni és Frigyes bácsi hazakerül és ujra itt telepszenek meg. Epedve várom a percet, hogy a gyermekeket megismerhessem.
- Nem találod megfoghatatlannak, nagymama, hogy Frigyes bácsi a két leányt és a kis Károlyt magukban küldi előre s hozzá még Párisban is egyedül voltak? Ekkora utra küldeni ilyen fiatal leányokat!
- Ez engem is bámulatba ejt, kedves Irmus. De azt hiszem, még sok csodálkozni valónk lesz. Óh, az amerikai leányok egészen máskép vannak nevelve, mint a németek.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal