Stein Aurél, a selyemút felfedezője

Fülszöveg

Egyedülálló helyzetéből fakadóan - a Kelet és Nyugat között összekötő kapocsként - a selyemút soha sem csupán kereskedelmi útvonalként funkcionált, sokkal inkább egyfajta csatorna volt, amely mentén különféle kultúrák és vallások érintkeztek és nagy civilizációk élték virágkorukat. A világ számos nagy vallása virult errefelé, de végül a buddhizmus vált a kultúra egyesítőjévé. A selyemút északi és déli ágának találkozásánál fekvő sivatagi oázisváros, a kereskedelemből meggazdagodott Tunhuang buddhista szerzetesei és hívői évszázadok alatt számos barlangtemplomot vájtak a város mellett húzódó sziklafalakba. Egy taoista pap 1900-ban titkos üreget fedezett fel a tunghuangi sziklaszirteket pettyező számos barlang egyikében - bejáratát a 11. század elején falazták be és rejtették el a kíváncsi szemek elől. Feltárásakor ősi buddhista kéziratok, dokumentumok és festmények kivételes gyűjteménye került a felfedezők elé, melyek a sivatagi klímában az elmúlt évezred ellenére is jó állapotban maradtak fenn. Az indiai brit kormányzat alkalmazásában álló magyar származású kutató, Stein Aurél Márk (1862-1942) volt az első európai, aki hozzáférhetett a titkos barlangi archívumhoz, 1907 elején. Könyvünkben újra felidézzük expedícióinak az 1920-as évektől kezdődően több kötetben publikált történetét, amelyek jelentős részben hozzájárultak a selyemút rég feledésbe merült világának megismeréséhez. Vissza