Az élet intézői

Előszó

Midőn az ősember a természeti jelenségeket megérteni igyekezett, összezavarta az életet a mozgással. Meglepte az erdő susogása és a napsugár csillogása, félt a vakító villámtól és a csattogó mennydörgéstől. Természetfölöttinek minősített mindent, ami természetes. Ezért imádott napot, holdat, csillagokat, tüzet, szelet, fát, forrást, sőt kígyót, majmot és szarvasmarhát. A betegséget valamilyen természetfölötti hatalommal rendelkező ellenségnek tulajdonította, amellyel szemben csak megfelelő bűvöléssel és varázsigékkel lehet védekezni. A kezdetleges műveltségű emberek a betegségeket általában a halottak szellemének megsértéséből származtatták.
Később, amikor a vadon élő ember tapasztalatok révén némi tudásra tett szert, felismerte, hogy némely növény nemcsak tápláléknak volt jó, hanem jelentékeny gyógyító tulajdonságai révén gyógyszerként is alkalmazható. Ez a fölfedezés a gyógyfüvesség kezdete volt. Kína lakosságának nagy részét még ma is túlnyomólag füvekkel orvosolják. Sőt az Egyesült Államok némely területén, nevezetesen Kaliforniában a bennszülött amerikaiak között is sok követője akad a kínai gyógyfüveseknek. Valójában a mai gyógyszertudomány sem más, mint fejlettfokú gyógyfüvesség, csakhogy a mai gyógyszerész tisztább és töményebb növénykivonatokkal rendelkezik, mint a régi füvesorvos, azonkívül egyes orvosságokat vegyi úton állíthat elő, másokat pedig nemcsak növényekből vonhat ki. Vissza