Supplementum ad m. valerium martialem

Előszó

A M. Tud. Akadémia klasszikus filológiai bizottsága az ókor-tudomány érdekében kívánatosnak mondotta ki, hogy az ókori klasszikusok műveit csonkítatlan, teljes átültetésekben ismerhessék meg a velük foglalkozók, s ekkép' róluk való ítéletüknek ne egyoldalú megismerés legyen az alapja. Ezért azt kívánta tőlem, hogy kiadásra már elfogadott, de nem teljes magyar Martialisomat egészítsem ki a kényes tárgyuk miatt kihagyott darabokkal, minthogy ezek nemcsak írójukra nézve jellemzők, hanem a kor megismerésének szempontjából is rendkívül tanulságosak, akárcsak a nápolyi múzeumnak csak komoly tanulmány céljából megnyíló, elkülönített terme, amelyben a Pompeiban talált hyper-erotikus leleteket őrzik. Éppen így magában Pompeiban is több ház, különösen a Vetiusoké, gyarapítja - in situ - az ilyen leleteket, amelyek erkölcstörténeti szempontból szinte megbecsülhetetlenek.
Én eleget tettem ugyan a t. Bizottság kívánságának, (hiszen előttem állt a példa: Arany János Aristophanese, de a nyugat-európai nemzetek teljes Martialisai is), mindamellett bizonyos, kivált pedagógiai tekintetek, valamint illetékes fórumok a teljességet csak olyan megoldással tették megvalósíthatóvá, amely irodalmi mása a nápolyi múzeumok elkülönített gyüjteményének: t. i. az epigrammák tizennégy könyvét kiegészítő darabok, nagyon korlátolt példányszámban, külön jelentek meg a komoly érdeklődés szolgálatára. Vissza