Sünimanó (dedikált példány)

Fülszöveg

Lassan minden buckán ült vagy állt valaki az aprónépből. Egyik-másik ismerős is volt a manólánykának. Itt volt harmadik szomszédjuk, az öreg Cserszömörce bátyó: az arca olyan ráncos volt, mint egy összetöpörödött alma, fehér szakálla az övébe tűrve. Amott, hátrébb Kabóca dédikéje, a nevével ellentétben meglehetősen terebélyes Hermelin néni. S a vendégekkel éppen szemben egy roppant tekintélyes kinézetű manó kapaszkodott vissza mohabuckájára, ami egy kicsit magasabb volt a többinél. Csúcsos, paprikapiros sapkája alól ősz fürtök göndörödtek elő, narancssárga dolmányán fényes ezüstgombocskák illegették magukat. Bozontos szemöldöke és szúrós pillantása tiszteletet parancsolt, de pirospozsgás arca duhaj életörömről árulkodott. Ó volt Bodobács uraság, a Bükk-vidék összes manójának főnöke. Mellette töpörödött, vénséges-vén apó. Mamó, Hermelin néni meg a többi százegynéhány évet élt manó sihedernek tűnt hozzá képest. Gedeonék lélegzet-visszafojtva figyelték a gyülekező tanácsot. Még a... Tovább

Fülszöveg

Lassan minden buckán ült vagy állt valaki az aprónépből. Egyik-másik ismerős is volt a manólánykának. Itt volt harmadik szomszédjuk, az öreg Cserszömörce bátyó: az arca olyan ráncos volt, mint egy összetöpörödött alma, fehér szakálla az övébe tűrve. Amott, hátrébb Kabóca dédikéje, a nevével ellentétben meglehetősen terebélyes Hermelin néni. S a vendégekkel éppen szemben egy roppant tekintélyes kinézetű manó kapaszkodott vissza mohabuckájára, ami egy kicsit magasabb volt a többinél. Csúcsos, paprikapiros sapkája alól ősz fürtök göndörödtek elő, narancssárga dolmányán fényes ezüstgombocskák illegették magukat. Bozontos szemöldöke és szúrós pillantása tiszteletet parancsolt, de pirospozsgás arca duhaj életörömről árulkodott. Ó volt Bodobács uraság, a Bükk-vidék összes manójának főnöke. Mellette töpörödött, vénséges-vén apó. Mamó, Hermelin néni meg a többi százegynéhány évet élt manó sihedernek tűnt hozzá képest. Gedeonék lélegzet-visszafojtva figyelték a gyülekező tanácsot. Még a legkisebbek sem mozdultak. Nem tudni, apa okos magyarázata vagy anya beígért nyaklevesei hatottak rájuk, de nem kérdezett, nem szólt egyik sem.
Mikor egy kivételével minden buckán állt már egy manó, s minden tekintet a betolakodó emberekre tapadt, Ilonka néni oldalba bökte apát, s az összes ember (még Villácska is) fennhangon mondta:
Légy barátom, kicsiny lélek, Hadd járjak egy ösvényt véled! Vissza