Suki Benedek kelyhe

Fülszöveg

Suki Benedek kelyhe:
Erdélyi magyar munka, 1437-1439 között készült. Anyaga aranyozott ezüst, magassága 27 cm. Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményében őrzik
A világhírű esztergomi Főszékesegyházi Kincstár legszebb és legértékesebb kelyhe a Suki-kehely. A XV. század második negyedében készült, abban az időben, amikor a gótikus művészet virágkorát élte. A múlt század első nagy magyar művészettörténészei - Ipolyi Arnold püspök, Henszlmann Imre, Czobor Béla - a gótikában látták az emberiség művészi teljesítményének a csúcsát. Jogosan bűvölte el őket a kor művészetének egysége. A hatalmas katedrálistól a legkisebb liturgikus tárgyig minden egy eszmét, egy célt szolgált: az Isten dicsőségét hirdető közös emberi tevékenységet, a liturgiát. A művészet minden ágában az eszmét szolgáló külső és belső rend érvényesült. A műalkotásnak pontos helyet jelölt ki a kollektív istenszolgálat.
A Suki-kehelyben, mint egy mikrokozmoszban is fellelhető ez a tökéletes rend. Funkciója világos: az emberiség legszentebb áldozatában, a szentmisében, a kehely Krisztus vérének hordozója. Anyaga nemes: az ebben a korban az aranynál gyakran többre értékelt ezüstből készült, amit bearanyoztak. Arányainak nyugodt egyensúlya a kehely legideláisabb méretek szerinti felépítéséből fakad. Díszítése műfajilag a legtökéletesebb. Nem szorul az ékkövek csillogására, domborművek, szobrok, fülkék, sodronyzománcos felületek és feliratok teszik páratlanná e műalkotást. A figurális ábrázolásokat kísérő gótikus fülkék, kúszólevelekkel díszített szamárhát-ívek, a csillagokkal kirakott zománcos tetők és bélletek hihetetlen finomsága, áttört szőlőindás tagozatok, gazdagon képzett liliomos párta teszi egyedivé a kelyhet.
A plasztikai díszek mellett legjelentősebbek a talpon és a kosáron színes virágdíszt alkotó sodronyzománcos lemezek. Finomságukkal messze kitűnnek más zománcos emlékek közül. A sodronyzománc keletkezésének helyét Itáliában keressük, de a legszebb művek Erdélyben készültek. Ezért is nevezik ezeket "magyar sodronyzománc"-nak.
A feliratból megtudjuk az adományozó nevét. Az erdélyi nemes Suki-család ismert a történelemből. A családhoz tartozó Benedekről azt is tudjuk, hogy pereskedett Geréb Miklós gyulafehérvári püspökkel, akit 1440-ben egy nagyon értékes kehellyel engesztelt ki. Ennek alapján jogos a feltételezés, hogy a kehely valamikor a gyulafehérvári székesegyházé lehetett.
1557-ben kerülhetett a török elől Nagyszombatba menekülő esztergomi érsek és káptalan főtemplomának kincstárába. Ismeretes, hogy Fráter György bíboros érsek helynöke és segédpüspöke, Ilosvay István, az eretnekséghez húzó fejedelem, János Zsigmond elől Nagyszombatba menekült, s itt nagyprépost lett. Sok liturgikus könyv és felszerelés közt hozott egy "igen szép kelyhet" is. Ilosvay korábban nagyváradi kanonok és kolozsmonostori apát is volt, közelről ismerhette a kolozsmegyei Suki-családot. Gyulafehérváron is sokszor megfordult. Az eretnekek elől menekíthette a legértékesebb kincseket, köztük kelyhünket is. Azóta az esztergomi főszékesegyház kincsei közt szerepel.
Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár világhírű darabjai közt, mint a Mátyás Kálvária, a bizánci Sztaurothéka, a szarvserlegek stb., a Suki-kehely bizonyítottan magyar munka. Méltán hirdeti az erdélyi magyar ötvösművészet igen magas színvonalát. Vissza