Egy lélek fejlődése VI.

Előszó

Második házasságának előzményeiről és magáról a házasságról (1892-1894) számol be Strindberg önéletírásának ebben a hatodik kötetében, amelynek az El egymástól! címet adtam.
1898 őszén írta meg Strindberg ezt a könyvét, már az Inferno-válság után, és valósággal madártávlatból rajzolja benne hideg művészi tömörséggel és egyszerűséggel a szereplők lelkivilágát. Ennyiben ritka érdekességű ellentéte ez a kötet a Vallomások szenvedélyesen lüktető ziláltságának. A rajzot azonban ezúttal át is festette Strindberg: az események színterét megváltoztatta és a szereplők külsőségeit megmásította, hogy a valóságot az avatatlanok számára elburkolja. Ceijerstamhoz írt levelében azonban (1898 szept. 29.) megmondja, hogy ez a történet saját élete regényének egyik részlete. Akkor még ezt a címet akarta adni neki: A kolostor, és azt tervezte, hogy ugyanezzel a címmel folytatja is majd egy újabb kötetben az önéletírásnak ezt a részét. A folytatás azonban töredék maradt, s A kolostor első részét beillesztette Strindberg 1902-ben megjelent novellás kötetébe, a Fagervik och Skamsund (Fagerik és Skamsund) című kötetbe, ahol a Skamsund szigetén élő karanténmester beszéli el barátjának, a postamesternek. A történet a karaténmesternek második elbeszélése, minden külön cím nélkül, s a svéd irodalomtörténet így is szokott Strindbergnek erre az önéletrajzi kötetére hivatkozni: Karantän-mästarns andra berättelse (A karanténmester második elbeszélése). Ez a magyarázata a magyar fordítás alcímének, amelynek egyébként semmi szerves köze sincs a kötethez. A Geijerstamhoz írt levelében maga Strindberg említi, hogy aki önéletírására kiváncsi, annak ezt a történetet a Vallomások után kell olvasnia. Vagyis az El egymástól! a nagy ciklusnak a hatodik kötete. Vissza