Előszó
Rémes egy könyv ez. Elismerem ellenkezés nélkül, mert nagyon sajnálom, hogy megírtam.
Hogy is keletkezett ez a könyv?
Meg kellett mosnom a holttestemet, mielőtt örökre bezárják a koporsóba....
Tovább
Előszó
Rémes egy könyv ez. Elismerem ellenkezés nélkül, mert nagyon sajnálom, hogy megírtam.
Hogy is keletkezett ez a könyv?
Meg kellett mosnom a holttestemet, mielőtt örökre bezárják a koporsóba.
Emlékszem, hogy négy évvel ezelőtt egy író barátom, aki nyilt ellensége minden indiszkréciónak - mások részéről, egy izben, amikor házasságomra fordult a szó, ezeket a szavakat szalasztotta ki a száján:
- "Tudod-e, hogy ez olyan regénytárgy, amelyet szívesen megírnék!"
Ebben a pillanatban határoztam el, hogy regényemet megírom énmagam, minthogy csaknem bizonyos voltam benne, hogy barátom helyeselni fogja.
Ne vedd hát zokon, kedves barátom, hogy mint első birtokos, ime ezennel élek a tulajdonjogommal.
Emlékszem arra is - most már tizenkét esztendeje - mit mondott jövendő feleségemnek, aki akkor báróné és elvált asszony volt, a néhai anyja, mikor tekintetemet lányára függesztettem, aki egy csomó fiatalemberrel udvaroltatott magának:
- Nem jó regénytéma volna ez az ön számára?
- Milyen címmel?
- Egy tüzes nő!
Szerencsés anya, aki jókor meghaltál, ime, teljesítettem a kivánságodat. Itt a regény. Most már én is meghalhatok.
Vissza