Előszó
Részlet a könyvből:
Valamikor tizenkét év előtt, amikor még viharzott Európa a forradalmak és ellenforradalmak lázától, amikor a rendőrségnek szerte a világon igen sok dolga volt, mert az emberek minden dühüket, gyülöletüket a rendőrségen keresztül igyekeztek érvényesíteni "felebarátaikkal" szemben, találkoztunk egy ujságiróval valahol egyik budapesti köruton.
A beszélgetés természetesen az akkori idők legmindennapibb témájáról, a feljelentésekkel és rendőri eljárásokkal foglalkozott.
E sorok irója panaszkodott annak az ujságirónak, hogy kollégái, ismerősei, szomszédai, akikre valaha ferdén nézett, ma rendőri feljelentésekkel üldözik.
Az ujságiró a maga bohémságával az válaszolta:
- Mondd már... és ha ülni fogsz egy kicsit... tiz éven belül nem lesz Európában tisztességes ember, ki ne ült volna!
A tiz év eltelt és valahogy valóban úgy fest a dolog, hogy az ujságiró könnyelmű mondásának igaza lett. Miniszterek, miniszterelnökök, tábornokok, tisztek, rendőrkapitányok, ügyvédek, orvosok, bankárok, grófok, bárók és hercegek ültek hol indokoltabban, hol kevésbbé indokoltan a világ rendőrségének börtöneiben. A börtön - valahogy - szalonképessé lett.
Azelőtt, ha valami ült, még ha nem is főbenjáró bűncselekményért, vagy aljas szándékból elkövetett gonosztettért, a társadalom minden filozófiai elmélet ellenére sem szivesen fogadta vissza.
Vissza