Stomatologia

Előszó

A leendő fogorvos főiskolai oktatásának különválasztása az egyetemes orvosképzéstől lehetővé teszi, hogy az orvostudományi egyetemek további túlzsúfolása és a társadalom anyagi erejének túlzott igénybevétele nélkül biztosíttassék az ország lakosságának fogászati ellátása szakemberekkel. Az egyetemen oklevelet nyerő fogorvos hivatott arra, hogy a fogazat és száj betegségeit szakszerűen kezelje. Apránként kiszorítja mind az állami fogbetegellátás inétzményeiből, mind az egyre szűkülő körben folytatott magángyakorlatból az általános orvosi oklevéllel rendelkező és fogászatból szakorvosi képesítést nyert (avagy ilyen képesítés nélkül is ebben a munkakörben dolgozó) egyetemes orvost, valamint a másképpen ki nem elégíthetőnek tűnt társadalmi szükséglet sürgős megoldásaként egyetemi szintű képzés nélkül gyakorlatra feljogosított "vizsgázott fogászt". A felmerülő kezelési igények kielégítése révén egyben feleslegessé teszi a kuruzslók egykor igen élénk, de helyenként még ma is fellelhető működését. Éppen ezért lett szükségtelen azonban az egyetemes orvos vidéken régen megszokott fogászati praxisa is. - Ennek ellenére változatlanul oktatni kell a leendő egyetemes orvost tanulmányai idején "a fog- és szájbetegségek kór- és gyógytanáról", mert általános orvosi tájékozottsága szempontjából e tárgykör ismerete is elengedhetetlen. Számos különböző dignitású betegség során támad a szájban többé-kevésbé jellegzetes elváltozás, amely sokszor elsőként észlelhető a betegségek kiváltotta kóros jelenségek közül, s a száj jó hozzáférhetősége révén pedig különleges vizsgáló eszközök nélkül is könnyen felismerhető. Vissza