Előszó
Dózsától Rákócziig közel két évszázad telt el. Ez a két évszázad a maga vérességében páratlanul áll még a hosszas 'békét alig-alig ismerő magyar történelemben is. A két malomkő közé szorult nemzet függetlenségét ebben a korban védelmezik a Zrinyiek, a Dobók, a Jurisicsok a török és a Bocskayak, a Bethlenek és a Rákócziak a német elnyomó ellen. Parádés hősök légiója élt, vitézkedett és halt meg a „parasztok királyától" a „nagyságos fejedelem"ig. Fényességük, dicsőségük mindent elhomályosítani látszó ragyogása kicsit mintha árnyékba is borítaná a nemzedékről-nemzedékre alattuk, mögöttük lappangó szegénység millióit - azokat, akiknek munkája, vére hullása nélkül az uralkodó osztály egész fényes történelme soha le nem folyhatott volna.
Közkeletű történelmi kézikönyveink vajmi kevéssé ismertetik velünk azt a másik, talán kevésbbé csillogó sort, melyben már egy Dózsát is Budai Nagy Antalok, Kardos Jánosok, Jeéki Tamások előzik s amely sor Dózsától Gubecz Mátékon, névtelen hajdú hősökön, majd ismét Császár Pétereken, Tokaji Ferenceken keresztül Esze Tamásig, Kiss Albertig vezet, akik aztán találkoznak a naposabb oldal képviselőivel.
Ennek a komorabb, kevesebbet emlegetett gárdának mindezideig nem jutott elég hely a nagyközönség részére Íródott történeti munkák lapjain. Ez és egyedül ez az oka annak, ha az itt következőkben bővebben foglalkozunk velük és mindazzal, amit ők képviselnek. Egyébként hiszünk abban, hogy közeleg a magyar nemzeti öntudatnak az a kiteljesedése, amikor a történetírás minden ellentmondásaival együtt vállalja, megbecsüli a mult egész hagyományát: Zrinyi-, Bocskay-, Bethlen-, Rákóczi erényeit és hibáit is, de Budai Nagy Antal, Dózsa György, Mészáros Lőrinc, Esze Tamás, Kiss Albert hagyományát is.
Mi itt - a mondott okból - elsősorban az utóbbiakkal és az ő népükkel, a magyar jobbágysággal akarunk foglalkozni, azonban éppen mert elvünk, hogy a történelmet csak a maga egységében szemlélhetjük, értékelhetjük helyesen, a magyar dolgozó milliók multját igyekszünk beállítani a nemzeti összesség fejlődésvonalába, sőt nagy vonalakban abba a még tágabb keretbe is, melyben magának Európának története zajlik.
Szerző tehát sok tekintetben kénytelen csak egész vázlatos kép nyujtásával beérni. Talán nem is annyira tárgyi ismereteket akar adni, mint inkább szempontokat. Szempontokat, melyekkel nemcsak a multat, hanem a jelent is igyekszünk megérteni, hogy következtessük s előkészíthessük a jövőt.
Vissza