Jugoszlávia nincs többé

Előszó

A háború, amely Európa délkeleti részében tört ki 1991-ben, és amelynek előkészítése, kezdeményezése 1990-ben folyt és fejeződött be, nem volt polgárháború, de vallási háború sem, hanem az agresszív nagyszerb ideológia háborúja, elsősorban Horvátország és Bosznia-Hercegovina ellen. A szocialista rendszer és a jugoszláv föderáció összeomlásának folyamatában, valamennyi tagköztársaságban erőre kaptak a nemzeti érzelmek, feltámadt a nemzeti öntudat. Mindegyik köztársaság felismerte ebben a széthullási folyamatban a maga lehetőségét, hogy éljen az alkotmány adta jogával, kikiáltsa függetlenségét, és kiváljon a föderációból. Ebben a helyzetben Szerbia - az akkor alárendelt szerepet játszó Montenegróval, valamint Vajdaság és Koszovó autonóm tartományokkal,- színre lépett a "Jugoszlávia megőrzése" fedőnevű politikájával. Habár abban az időben szerbek, horvátok és Délkelet-Európa szinte valamennyi jugoszláv tagköztársaságban, éppen a Szerbián kívüli felbujtatott szerbek voltak azok, akiket Szerbia és a jugoszláv hadsereg ellátott fegyverrel, majd felkelésre buzdított. Nagyon gyorsan bebizonyosodott, hogy a szerbek által politikai jelszóvá lett szlogen nem volt más, mint rosszul leplezett kísérlet, hogy azok nélkül, akik "Jugoszlávia ellen" voltak, létrehozzanak egy új államot, amelyben csak szerbek fognak élni. Európa is csak 1991 augusztusában döbbent rá, hogy valójában itt mi is történik, és csak ekkor kiáltotta ki Szerbiát és a jugoszláv hadsereget agresszornak.
Ez a könyv a hiteles dokumentumokkal együtt ezekről a történésekről szól. A sors úgy hozta, hogy az eseményeknek, mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság utolsó, névleges elnöke legyek tanúja és résztvevője, egyben annak a közös hadseregnek a főparancsnoka, amely szűkebb hazámnak, a Horvát Köztársaságnak egynegyed részét megszállta. A könyvben egyrészt megpróbálok rávilágítani e szörnyű, embertelen szoldateszka gaztetteire, másrészt a békés megoldást és a szövetségből kiváló független államok közötti jövőbeni viszonyok építésére, megalapozására tett erőfeszítésekre is.
A könyv nem az események utólagos magyarázatának, tolmácsolásának összegzése, hanem elnökségem krónikája (1991 májusától 1991 decemberéig). Eddig e könyvnek két kiadása jelent meg horvát nyelven: 1992 és 1994 tavaszán. A magyar kiadásban átszerkesztettem a szöveg egyes részeit, és rövidítettem néhány idézetet. A tényeken semmit nem változtattam. Vissza