Stílus, szellem, tradíció - CD-vel

Fülszöveg

A 18-19. században a Magyar Királyság területén rendkívüli gyorsasággal jött létre a kontinens egyik legnagyobb - formában, stílusban és használatban szikrázóan változatos - kastélyállománya. Közép-Európában a magyar kastély több, mint háromszáz évig gazdaság, szellem és műveltség európai színvonalú csúcsintézménye volt. Egyszerre biztosította az élenjáró modernizációs minták gyors és hatékony hazai elterjedését és szolgált komplex, „hungarus" társadalmi integrációs modellként a nemzetközi mágnásvilág, az új arisztokrácia, a feltörekvő magyarországi nemzetiségek, a kuriális nemesség, a dzsentri, majd az egységesülő magyar történelmi középosztály számára. A kastély, az uradalom, valamint a hozzá kapcsolódó gazdasági-szociális és szimbolikus alrendszerek: a birtok, a gyümölcsös, az erdő, a ménes, a kastélypark, a botanikus kert, a bálok, a vadászatok, a régiségtár, a családi levéltár, a trófeagyűjtemény, a könyvtár, a szervezett jótékonyság, az iskola alapítás- és fenntartás, a megyei politizálás, valóságos identitást teremtő és régiófejlesztő centrumként fejtették ki hatásukat.
A huszadik század közepéig eme kastélyok köré épülő hálózat az egész történelmi Magyarország területén, minden járásban, a Kárpátok legeldugottabb völgyében is képviselte és fenntartotta a magyar politikai hagyományt és a Szent Istváni államot. A magyar kastély, társadalmi és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, három évszázadon keresztül, mintát, egyensúlyt és erkölcsöt jelentett az itt élő embereknek. Ahogy a 19. század egyik legnagyszerűbb és legismertebb kastélylakója, gróf Apponyi Albert írta visszaemlékezéseiben:,,...egész ifjúságomban mindig összhangot láttam a hit és a cselekedetek, a tanítás és a példa között... egészen természetesnek találtam, hogy az ember aszerint él, amit igaznak vall, ebben megerősített minden tapasztalásom." Vissza