Szomorú ábrándok

Előszó

Részlet a könyvből:

Valamikor régen
Valahol a Francia-Belga határ közelében

Ezen a hűvös éjszakán igazán senki nem róhatta volna fel Marknak, amiért az utasítás ellenére rágyújtott egy sodort szálra. Lassan már több mint egy órája itt kellett várnia, mert valami hírneves, gazdag úr pont ezt az éjszakai órát választotta, hogy az egész famíliájával utazgasson. De tudta jól, ő csak egy egyszerű futó, azért kapja a dupla bért, hogy tartsa a száját, és fagyjon meg, ha az uraságának arra van kedve. Ahogy itt ült a lokomotív vaslépcsőjén, szorosabban fogta össze magán a kabátját és kipillantott, hogy lássa, vajon az a titokzatos gazdag uraság érkezett-e meg, aki még azt is el tudta intéztetni a pályafőnökséggel, hogy az éjszaka közepén egy régi kastélyhoz vezető földútnál megálljon a különvonat. De ahogy kinézett, csak egy újabb bútorokkal megrakott teherkocsit látott megállni. Dideregve húzódott vissza a szélvédett fülkébe, és azzal vigasztalta magát, amikor elindulnak, úgyis annyi dolga lesz, hogy visszakívánja majd a didergést a szénlapátolás izzasztó forrósága helyett. Bárcsak most is - mint minden péntek este - barátok társaságában valamilyen finom bort iddogálva mulatoznának! Csak azt sajnálta, hogy tegnap este a mai különleges út előlegét már el is kártyázta. Ha nem lett volna az a különös idegen úr, aki volt olyan szíves és kisegítette... hát ki tudja, mi történt volna. Tán még szégyenszemre a kabátját is oda kellett volna adnia. Isteni szerencse, hogy ott volt ez az idegen úr, aki bizony emlékezett rá, hogy Mark minden pénteken idejár a baráti társaságával. Így jövő péntekig kölcsönözhet neki egy kisebb összeget. Vissza