Steinmetz Miklós Gimnázium Évkönyv 1969-70

Előszó

Részlet a könyvből:

"VILÁGNÉZETI NEVELÉS
FELSZABADULÁSUNK 25. ÉVFORDULÓJÁRA.
Ha a hétköznap felemeli a lelkét és ünnepi éneket képes mondani önmagáról, akkor az ünnep belép a mindennapok tettei és gondjai közé, hogy emlékezés és bizakodás töltse el a gondokat és az örömöket a munkát, a megismerés izgalmát, amellyel egyre többet tudunk magunkról és a világról.
Hogy tartalmas legyen az öröm, a gond, a munka, a tervezés, a vágyak és a megvalósulás, a jövendőért vallatjuk a múltat, a letűnt évszázadokat és az ünnepbe kívánkozó hétköznapokat, a jelent. Hiszen, mire építi a jövő reményeit az, aki elveti a hagyományokat, a nép és a forradalmak hagyományait? Hogyan akar az ismeretlen jövőben tájékozódni az, aki nem tudja, merről vezetnek oda az utak? "Merre akarsz menni, ha nem tudod, honnan jössz? Hogy a jövőben hihess, annak bizonyosságát múltjában kell megtalálnod!" A mi múltunk s rabságunk és szabadságunk közös emléke. Közös a büszkeség Hunyadi Jánosért, Mátyás királyért, Dózsáért, Rákócziért, Kossuthért, Károlyi Mihályért és Kun Béláért. A nagy nevek mögött azonban úgy áll a névtelen sokaság, mint ünnepek mögött a hétköznapok sora. Hétköznapok nélkül nincs értelme az ünnepnek, a névtelenek nélkül nincs értelme a nagy neveknek, amelyekből zászló lett az idők folyamán, s rajta a "Szabadság" neve. S ennek a nevében léptek vérpadra nemzedékek szószólói, lázadásuknak és forradalmuknak jelszava és célja a "Szabadság"." Vissza