Steinmetz Miklós Gimnázium Évkönyv 1968-69.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Levél érettségizőknek, egykori iskolámba
Kedves Barátaim! Tizenhét évvel ezelőtt érettségiztem iskolátokban. E nem éppen közérdekű tény említésével kell kezdenem ezt a levelet, amelynek írása közben némi ijedelmet érzek. Már a műfaj is! Hiszen az üzenetféle az egykori iskolába, Ady Endrére emlékeztet s "hogyan jönnék" én a magyar költészetnek e lángoszlopához? De itt még akad megnyugtató válasz: Ady színvonalát senki sem várja tőlem.
Ám nem múlik fontosabb aggályom: be tudok-e számolni utóbbi tizenhét esztendőm tanulmányairól olyan egyértelműen, mérhetően és többé-kevésbé pontosan, amint azt életem első tizenhét évéről, érettségi vizsgámon tehettem? Biztos, hogy nem tudok. Több okból. Először: sokkal több volt a tantárgy, mint az érettségi előtt. Másodszor: a vizsgák túlnyomó többsége nem alkalmi, nem meghatározott időpontban letudható, hanem folyamatos, sőt közülük néhány a halálig tart. Harmadszor: éppen a legnehezebb tanulni valókhoz nincs tanár, de még tanterv se nagyon, mert ahogy Marx írta, az emberek saját sorsuk drámájának szerzői is, szereplői is.
Úgy gondoltam, ezekről a tanár nélküli „tantárgyakról" Írnék Nektek (és magamnak), mert végül is ezek a legnehezebbek. Olykor megbukhatunk belőlük, „osztályismétlésre" is kényszerülhetünk, de ezeket nem tanulni vagy másik iskolát keresni lehetetlen, hiszen ezt az iskolát találjuk mindenhol, ahol emberek élnek. Mert ez az iskola a társadalom." Vissza