Steiner Gábor

Fülszöveg

Steiner Gábor a csehszlovákiai magyar forradalmi proletariátus kimagasló személyisége és a CSKP szlovákiai vezető funkcionáriusainak egyike volt. Komáromban, 1887-ben született, de az első világháború éveit, majd a háborút követőleg a forradalmi munkásmozgalom rohamos fejlődésének időszakát Budapesten töltötte. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után viszszatért Komáromba, ahol azonnal bekapcsolódott a politikai életbe és a munkásság osztályharcába. Steiner Gábort mint harcost, elméletileg képzett kommunistát és nagy szervezőképességgel rendelkező embert hamarosan megismerték Komárom és a környék dolgozói, majd hovatovább egész Dél-Szlovákiában. Ő irányította a mezőgazdasági munkások harcát, síkraszállt a komáromi városi képviselő-testületben a szegények érdekeiért, segített Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezeteinek megalakításában, megvilágította előttük feladataikat. Steiner Gábor 1925-ben nemzetgyűlési képviselő lett, 1929-ben pedig, a CSKP bolsevik irányzatának érvényesítéséért vívott döntő időkben a CSKP Központi Bizottságának tagjává választották. Egy évvel később, 1930-ban, a CSKP újonnan létesített szlovákiai országos irodájának és vezetőségének tagjává vált.
A pártban és a mozgalomban végzett munka volt életének mély, egyetlen értelme. Feladatát felelősségtudattal, szeretettel és örömmel végezte. Magas funkcióiból következő valamennyi feladatának teljesítésével elősegítette Szlovákiában a kommunista mozgalom kiterebélyesedését. Személyes magatartásával is példát mutatott a becsületességre, felelősségtudatra, a pontos munkára és az áldozatosságra. Steiner Gábort 1929-ben a Magyar Tanácsköztársaság tevékeny tényezőjeként a horthysta bíróság Budapesten halálra ítélte. Az ítélet végrehajtása elől elmenekült, s miután visszatért Csehszlovákiába, nagy lendülettel folytatta a mozgalmi munkát. Naponta összeütközésbe került a csehszlovák elnyomó burzsoá államhatalom képviselőivel. Steiner Gábor személyiségének egyik jellemvonása éppen a tántoríthatatlanság és az egyéni bátorság volt; a szabadság és a börtön határán is helyt tudott állni és életét a szilárd derűlátás jellemezte. A Gestapo 1939. március 30-án Prágában letartóztatta. Hat hónapig a Pankrác börtönében sínylődött, majd a dachaui, később pedig a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1943 őszén agyonlőtték.
Életrajza megismerteti velünk azt a forradalmárt, aki szorosan és elválaszthatatlanul összeforrt Szlovákiában a munkásosztály harcával, a haladó erőknek azzal a nagy küzdelmével, amely a fasizmus ellen és a köztársaság védelméért folyt. Ez a mű egyidejűleg elősegíti a magyar forradalmi erők jelentőségének értékelését és részvállalásuk felmérését a csehszlovákiai kommunista mozgalom egész fejlődésében. Vissza