Gyorslábú Achille

Fülszöveg

Tisztelt Ulisse úr!
Három okból írok önnek.
Az első, hogy önnek is homéroszi neve van, mint nekem.
A második, hogy olvastam a könyvét. Ön nem egy Beckett, de megnevettetett, ami nem gyakran esik meg velem.
A harmadik, hogy van egy ötletem az ön számára.
Gondolom, a fenti okok egyike sem elég meggyőző, de talán jobb fényben tüntet fel, hogy tudatában vagyok ennek.
Ezért hozzáteszek még hármat.
Ha esetleg önnek sikerülne bármilyen meghatározást adnia a normalitásra, az rám biztosan nem illene.
Tudom, hogy mindenkinek válaszol, aki írást küld. Nem hősies tett, de azért ritka dolog.
Csak keveset és fáradságosan tudok írni, rövid idő múlva egyáltalán nem is leszek képes rá, és abba bele fogok halni...
Ha fel akarja venni velem a kapcsolatot, hívja fel ezt a számot... csütörtökön, pontosan este hétkor. Egy női hang fog válaszolni. Az anyám. Ő beszél majd helyettem. A férfi a világ alkotó élősködője, de aki változtat az életen, aki veszni hagyja és visszahódítja: a nő. Lehet, hogy az anyám nem fogja engedni, hogy kapcsolatba lépjünk. Kérem, legyen kitartó! Elég lenne, ha csak egyszer beszélhetnék önnel.
Valószínűleg nem fogok tudni egy második levelet küldeni. Bárhogy dönt is, határozott kérésem, hogy ne szóljon senkinek a kezdeményezésemről. Egyelőre jó szerencsét kívánok önnek. Remélem, hogy miközben ezt a levelet olvassa, egy mező pázsitján vagy egy folyó partján sétál. Ha megismer, majd megérti, miért. Kérem, hogy pontosan abban az órában hívjon: csak így van esélyem rá, hogy halhassam a beszélgetést. Legyen pontos. Én sajnos az vagyok.
Egy pontos ember élete meg nem érdemelt magányok pokla. Nem gondolja?
Az ön Achilléje Vissza