Általános katonai ismeretek VI.

Előszó

Részlet a könyvből:
"1916. szeptember 15-én éjszaka - a háborúk történetében először - indultak rohamra az első harckocsik, A félelmetes zajjal, csikorgással előrenyomuló - eddig ismeretlen hadigépek új fejezetet nyitottak a háborúk történetében.
A második világháború kezdetére a páncélos csapatok már önálló fegyvernemként jelentkeztek, szerepük a hadviselésben, mindenekelőtt a támadó harcban igen megnövekedett, A Harckocsik mint a gyalogságot támogató fegyverek az áttörés eszközeként jelentek meg, hogy segítséget nyújtsanak az ellenség védelmének leküzdéséhez. Ezt a feladatukat napjainkig megtartották.
Az atomfegyver megjelenése sem csökkentette a harckocsik jelentőségét, ellenkezőleg; előnyös tulajdonságai folytán szerepük még jobban megnőtt. Ezt elsősorban az a képességük indokolja, hogy az atomcsapások hatását időveszteség nélkül, messzemenően ki tudják használni az ellenség harcrendjében.
A harckocsik páncélzata a viszonylagos lövedékvédettségen túl, jelentősen csökkenti az atomrobbanáskor a küzdőtérben keletkező radióaktiv sugárhatást, védelmet nyújt az égési sebeket és látásromlást okozó hő- és fénysugárzás ellen, valamint csökkenti a lökéshullám hatását is.
A harckocsik elterjedése a gyalogság felszerelésében, fegyverzetében és harceljárásában is számottevő változással járt. A páncélelhárítás követelményének megfelelően el kellett látni őket páncéltörő fegyverekkel és biztosítani kellett - mindkét fegyvernem lehetőségeinek jobb kihasználása érdekében hogy a gyalogság elsősorban támadás közben ne szakadjon le a harckocsiktól. Ezért hozták létre a gépesített alakulatokat." Vissza