Előszó
Tisztelendő Testvérek!
Isten segítségével megtartottuk az egyházmegyei zsinatot, melyre régóta készültünk, de sok, előre nem látott akadály miatt csak ez évben volt megtartható. A zsinat, mint...
Tovább
Előszó
Tisztelendő Testvérek!
Isten segítségével megtartottuk az egyházmegyei zsinatot, melyre régóta készültünk, de sok, előre nem látott akadály miatt csak ez évben volt megtartható. A zsinat, mint tudjátok, teljesen a Codex Juris Canonici előírásai szerint folyt le ez év június 22., 23. és 24. napjain. Ha zsinatunk az 1863-ban megtartott egyházmegyei zsinat határozatain túl semmi új és a megváltozott viszonyoknak megfelelő zsinati határozatot nem hozott volna, akkor is érdemes volt az Egyház előírása szerint ezen zsinat megtartása, tekintettel arra a lelki hatásra, melyet a zsinat az összes jelenlevőkre gyakorolt. Deo sint laudes! Nemcsak egy-két zsinati határozatról volt azonban szó. Az egyházmegyei zsinat anélkül, hogy az általános egyházi törvények keretein tágítani, az eddig érvényben levő egyházmegyei rendeleteket és egyházhatósági intézkedéseket érinteni is óhajtotta volna - hacsak jelen zsinati határozatok valamelyikében kifejezetten vissza nem vonattak, vagy meg nem másíttattak - nemcsak sok új, az általános egyházi törvények szellemének teljesen megfelelő határozatot hozott, hanem „Statuta Synodalia" címmel oly könyvet akart az egyházmegyei papságnak kezébe adni, melynek birtokában könnyűszerrel igazodik el minden kérdésben. A „Statuta Synodalia" öt részben 563. §-ban foglalja össze a szükséges tudnivalókat, a Függelék-ben pedig a lelkipásztori életben leggyakrabban előforduló esetekre jegyzőkönyv- és más egyéb mintákat ad.
Mindezeket a zsinaton megjelent zsinati tagok alapos, mindenre kiterjedő tanácskozás után pontról-pontra elfogadták. Mi pedig ezen zsinati határozatokat, mint ilyeneket jóváhagytuk és kihirdettük és kihirdetetteknek jelentettük ki a június 24-én tartott záróülésünkön. Mikor ezt, Tisztelendő Testvérek, tudomástokra hozzuk, felhívjuk figyelmeteket arra, hogy ezen zsinati határozatok egész egyházmegyénk területére kiterjedő törvény kötelező erejével bírnak és bízunk benne, hogy valamennyien nemcsak alázatos és engedelmes lélekkel fogadjátok, hanem a törvénytiszteletben például is szolgáltok híveiteknek, megemlékezvén Sz. Péter intelméről: "legeltessétek Isten nyáját, mely rátok bízatott, gondját viselvén nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; sem nem rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; sem nem mint uralkodók a választottak fölött, hanem szívből mint a nyájnak példaképei." (Péter 1. 5, 2-3.)
Mi pedig Isten különös kegyelméből a Ti és híveiteknek Főpásztora, jól tudva, hogy "sem az nem valami, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja." (Kor. 1. 3, 7.) szeretettel kérünk mindnyájotokat, ostromoljátok velünk együtt az Eget termékenyítő áldásért, hogy a törvények és azok megtartói Isten dicsőségét szolgálják.
Pécs, 1936. június 24.
Ferenc s. k.
püspök
Vissza