Statika

Előszó

Mechanikai tanulmányainkat a statikával - pontosabban: a merev testek statikájával - kezdjük. A merev testek, folyadékok, légneműek stb. mechanikája a fizika keretébe tartozik, ezért jegyzetünkben gyakran találkozunk olyan fogalmakkal, ill. anyagrészekkel, amelyeket előző (középfokú) tanulmányainkból már ismerünk. Ezeket nem tárgyaljuk újra, de - ha szükséges - hivatkozunk rájuk.
A mechanika mozgásokkal, erőkkel, ill. az összefüggésükre vonatkozó törvényszerűségekkel foglalkozik és általában a következő fejezetekre szokták osztani: kinematikára, amely a mozgásokat úgy tárgyalja, hogy a mozgások előidéző okait nem vizsgálja; dinamikára, amely a testeket, szerkezeteket terhelő erők hatását, törvényszerűségeit vizsgálja.
A dinamikának két nagy fejezete van: a kinetika a mozgásokat előidéző erők és a mozgások törvényeinek összefüggését tartalmazza, míg a statika azt a különleges esetet vizsgálja, amikor a testek (szerkezetek) a terhelőerők ellenére nyugalomban maradnak (a nyugalom a mozgás határhelyzetének tekinthető). A nyugalommal kapcsolatban meg kell különböztetnük a pillanatnyi, valamint a tartós nyugalmi helyzetet. Az előbbivel pl. egy test lefelé hajlításakor találkozunk: a test a pálya legmagasabb pontján megáll, majd ismét mozgásba jön (szabadon esik). Ezzel a pillanatnyi nyugalmi helyzettel a kinematika (esetleg a kinetika) foglalkozik).
Tartós nyugalomról akkor beszélünk, ha a test helyzete környezetéhez képest az idő múlásával nem változik (más szóval: a test mozgása megegyezik a környezet mozgásával). Ezt az állapotot relatív nyugalomnak is nevezzük. Vissza