Fülszöveg
„AERT EZ AZ EGESZ BOLYGÓ, MEG MINDAZ. AMIT CSINÁL, 5EMMI MÁ5, CGAK KÖNYÖRGÉ5 A VÉGÉRT."
Kris Kelvin pszichológus megérkezik egy távoli égitest, a Solaris felszíne fölött lebegő űrállomásra. A bolygót plazmaóceán borítja, amely élet, sőt különös intelligencia jeleit mutatja, de az emberek mindeddig sikertelenül próbáltak kapcsolatot teremteni vele.
Kelvint senki sem fogadja az állomáson, és a zavartan viselkedő dr. Snaut rejtélyes figyelmeztetésekkel próbálja megértetni vele, hogy veszély leselkedik rá. Még furcsább a merev és máskor mindig hivatalos Sartorius, aki be sem al<arja engedni Kelvint a laborba, ahová elbarikádozta magát.
A pszichológus lassan felismeri a bolygó működésének titkát -vagy legalábbis megsejti, milyen veszély leselkedik az emberekre: a plazmaóceán az őrületbe hajszolja a kutatókat, személyiségük legbelső, eltitkolt démonait szabadítja rájuk
„Először voltam egyedül az óceán fölött; egészen más látványt nyújtott így, mint az ablakból. Talán azért is, mert...
Tovább
Fülszöveg
„AERT EZ AZ EGESZ BOLYGÓ, MEG MINDAZ. AMIT CSINÁL, 5EMMI MÁ5, CGAK KÖNYÖRGÉ5 A VÉGÉRT."
Kris Kelvin pszichológus megérkezik egy távoli égitest, a Solaris felszíne fölött lebegő űrállomásra. A bolygót plazmaóceán borítja, amely élet, sőt különös intelligencia jeleit mutatja, de az emberek mindeddig sikertelenül próbáltak kapcsolatot teremteni vele.
Kelvint senki sem fogadja az állomáson, és a zavartan viselkedő dr. Snaut rejtélyes figyelmeztetésekkel próbálja megértetni vele, hogy veszély leselkedik rá. Még furcsább a merev és máskor mindig hivatalos Sartorius, aki be sem al<arja engedni Kelvint a laborba, ahová elbarikádozta magát.
A pszichológus lassan felismeri a bolygó működésének titkát -vagy legalábbis megsejti, milyen veszély leselkedik az emberekre: a plazmaóceán az őrületbe hajszolja a kutatókat, személyiségük legbelső, eltitkolt démonait szabadítja rájuk
„Először voltam egyedül az óceán fölött; egészen más látványt nyújtott így, mint az ablakból. Talán azért is, mert alacsonyan repültem, alig negyven-ötven méterrel a hullámok fölött. Eddig csak tudtam, most először éreztem is, hogy a zsírosan fénylő dombok és mélyedések váltakozó sora nem úgy mozog, mint a tenger hullámai vagy a felhők, hanem mint egy állat. Olyan volt ez a mozgás, mint egy csupasz test izmainak nagyon lassú, folyamatos összehúzódása és elernyedése."
Vissza