Előszó
Részlet a könyvből:
Testvérem, akár csak Te,
én is úgy érzem néha, hogy nincsen időm élni. Amikor halálra fáradtan hazatérek hivatalos elfoglaltságomból, ott várnak rám a házi teendők: egy kis rendet a lakásba, szekrénybe, egy kis elemózsiát a jogait követelő gyomorba, a varrónőhöz is el kell menni, a fodrászt se lehet tovább halasztani - itt egy gyászeset van, ott egy örömünnep, amelyen részt kell venni -, el kell szaladni az adóhivatalba, vagy egy gyűlésen kell jelen lenni minden áron, vendég jön, vagy mi nem térhetünk ki egy meghívás elől.. . szóval: zajlik az élet és bennünket, mint kicsi fadarabot sodor, hurcol, forgat szinte ellenállhatatlan erővel.
Pedig él bennem egy belső ellenállás. Tudom, hogy több vagyok annál a valakinél, aki itt sodortatik. Vannak igényeim a Szép élvezésére, az Igaz megismerésére, a Jó cselekvésére. A lelkem éhes és szomjas, etetnem és itatnom kellene valami neki való étellel, hogy szép, nagy és erős legyen bennem, hogy tudja önmagát érvényesíteni -hiszen ő egymaga több, mint az egész világ, - ő az örökkévalóság számára született, - ő az Isten lehelete az énemben . ..
Tudom, hogy az ideges nyugtalanság bennem - az ő hánykolódása; a csendes boldogtalanság bennem - az ő örök honvágya a saját országa után -, tudom, ő szeretne valamit azokról hallani, akik vele atyafiak, érintkezni szeretne azokkal, kik és mik vele rokonok, tudom ... de . . .
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal