Stációk

Előszó

Nem könnyű olvasmányban lesz részük azoknak, akik a Radnóti Miklós és társai utolsó útjáról összegyűjtött emlékezéseket és dokumentumokat végigolvassák. Amíg ezt teszik, talán az is eszükbe juthat, hogy az immár csaknem egy fél évszázadra visszatekintő emlékezések egyike-másika némiképp stilizált lehet, és hogy mintha már a költő alakja körül születőben levő legendák csíráival is találkozunk bennük. így legalábbis nehezen valószínűsíthető\ hogy a halálos út utolsó óráiban ereje lett volna az íráshoz:. A legendáknak mégis van valamelyes igazságtartalmuk: tudjuk, hogy Radnóti éhesen, rongyosan, legyengülten is képes volt verset írni. Közelebbi bizonyítékok hiányában azt sem tudjuk eldönteni, vajon legenda-e, vagy igazság az, hogy a költő az utolsó verseit tartalmazó, immár közismert notesze mellett egy másik, azóta elkallódott notesz-féle is lett volna nála. Annyi bizonyos, hogy gyakran hordozott magánál apró noteszeket, amelyekbe egy-egy később versben felhasznált képet, gondolatot, ,,versmagot írt be, mihelyt az felmerült. Ilyeneket eddig csak a korábbi napjaiból ismerünk. Nem teljesen lehetetlen tehát, hogy az utolsó útja alatt is volt nála egy ilyen füzet-féle. Ha volt, ez az utolsó versek, így a hiányzó Hatodik ecloga titkát is megvilágíthatná. Ha pedig legenda csupán, akkor a költő a mű sorsa iránti nagy érdeklődésről tesz vallomást, és ezáltal tartozik hozzá utóéletéhez... Vissza

Fülszöveg

Az indokoltan feltételezett helyeken a feltárások megdöbbentő eredményt hoztak, mert számos egyszerűen, koporsó nélkül felületesen elföldelt olyan holttestet találtunk, amelyiknél a boncolás azt állapította meg, hogy a halál oka mindannyinál közvetlen közelről hátulról leadott tarkólövés volt. Egy-egy csoport boncolásának befejeztével leadott összefoglaló véleményünk szerint ez a tömeggyilkolás ily kegyetlen módon történt: kivitték őket a határba, lakatlan helyekre. Ott egy gödör vagy bombatölcsér szélére állították és tarkón lőtték őket. A holtak vagy beleestek a gödörbe, illetve ha nem, akkor oda belelökdösték azokat.
Az Abdán koporsó nélkül elföldelt 22 férfiholtest között a kihantolás során találtam egyet, akinek a zsebében egy talajvízzel és az oszlásban levő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett kis jegyzetfüzet v olt. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk. A verses formájú szöveggel teleírt kis füzet első lapján Radnóti Miklós neve állott. A jegyzőkönyvben azt rögzítettük, hogy ez Radnóti Miklós holtteste volt.

(Dr. Ruppenthal Miklós, Győr) Vissza