Stabilizáció és kibontakozási esélyek 2009-2010

Előszó

Az ECOSTAT éves konferenciáinak tematikáját immár hagyományosan az ország stratégiai feladatainak, lehetőségeinek és kihívásainak kérdései határozzák meg. így a „Belépés a XXI. századba", az „Irány az Európai Unió", a „Kihívások, jövőképek" vagy az elmúlt évi „Rendszerváltásunk mérlege - lehetséges felzárkózási pályák Magyarországon. Stratégiai forgatókönyvek: 2007-2020" című konferenciáinkon is ezt a feladatot tűztük ki célul. Minden esetben a konferencia témájához illeszkedő intézeti tanulmánykötetet tettünk közzé.
A világgazdasági válság még hangsúlyosabbá tette a fenti hagyomány folytatásának szükségességét. A válság globális jellege - úgy nemzetközi, mint európai keretek között - felerősítette az erőviszonyok átrendeződését. A magyar gazdaság és társadalom nagyon mélyen beágyazódott a nemzetközi munkamegosztásba, ezért mozgásterét, fejlődési lehetőségeit, a hazai életkörülményeket meghatározó erőtérmozgásokat nagyobb távlatban indokolt figyelembe venni.
A 2010-es év abban a tekintetben is erősíti a fenti megközelítés igényét, hogy az Európai Unió keretei között most formálódik a lisszaboni stratégiát folytató és megújító EU 2020 program. Az európai uniós fejlesztési irány nemcsak mozgástérként alapvető jelentőségű, hanem azért is, mert felépítése a nemzeti stratégiák tartalmára és módszertanára épít: a hazai stratégiai módszertani és fejlesztési kutatások elhanyagolása az uniós szintű, nagy távlatú fejlesztésből való kisodródással járhat. Másfelől az előttünk álló, 2010-2011 közötti évekre esik az unióban a spanyol-belga-magyar részvétellel zajló trióelnökség időszaka is, azaz a stratégiai fejlesztés jellegét, kidolgozását illetően a hazai kutatóintézeteknek is feladatuk van.
A válság ugyanakkor szétfeszítette a hagyományos stratégiai tervezés kereteit, és az instabil időszakok távlati forgatókönyveinek összeállítása rövidebb távú, operatívabb stratégiai lépések kimunkálását is igényli.
Az ECOSTAT stratégiai kutatásaiban jelentős volt 2009-ben az MTA Világgazdasági Kutatóintézettel közösen végzett kutatás, amelynek keretében az intézetünkben készített, mintegy ezerötszáz oldalnyi tanulmány összefoglalását és tanulságait kerekasztal-konferencia keretében mutattuk be 2009 őszén. A szerteágazó következtetések között az egyik leglényegesebbnek az a tendencia mutatkozik, amely a lisszaboni folyamatban is felértékelt fenntartható fejlődés paradigmáját gondolja újra - ennek következtében a hosszú távú pályák és a konszolidációs stratégiák részben ellentmondó irányainak szigorúbb összecsiszolását követeli meg. A válsággal ugyanis kimerülni látszik az eddigi növekedési pálya, továbbá ki lehet mutatni, hogy a globalizáció első nagy válságának szerkezete alapvetően eltér a korábbi krízisektől. Többek között abban, hogy a konjunkturális hullámok összetorlódnak, globális hullámokká erősödnek, és ezek hirtelen zuhanással, ugyanakkor elhúzódó fellendülési lehetőségekkel járnak. Továbbá a feltételezett W alakú kibontakozás másodvisszaeséseket is magában foglalhat. Magyarországnak a kilábaláshoz a jelenlegi szerkezetben a megbújó belső erőforrások, tartalékok mozgósítása rövid és középtávon is elengedhetetlen.
Jelen feladatunk a stabilizáció sikeres befejezése. Ez új kitörési stratégia kiindulásául szolgálhat. Ennek konszenzuson alapuló értelmezése, közösen elvégzett felmérése a legsürgetőbb teendőnk. Ezért választottuk a konferencia témájául „A magyar társadalmi-gazdasági kitörési stratégia új kihívásai és kényszerei" kérdéskört. Ehhez illeszkedik jelen konferenciakötetünk: „Stabilizáció és kibontakozási esélyek 2009-2010" címmel. Ehhez jó alapot szolgáltatott az intézet negyedévente megjelenő monitorkiadványa. Vissza