Sportcsillagok gálaestje 2007

Előszó

Önkéntelenül csúszott ki a szó, nyilván nem véletlenül. Igen, játék, hiszen itt nincs objektív mérce, ízlések csapnak össze, összehasonlítunk futballistát és gerelyhajítót, úszót és kosárlabdázót, súlyemelőt és öttusázót, vívót és kézilabdázót, kajakost és ökölvívót. Mondhatnánk, lehetetlen vállalkozás, ám az idén kereken ötvenedszer bizonyosodik be, hogy igenis, lehetséges, megoldható, éppen úgy, hogy ezt a játékot mindenki a lehető legkomolyabban űzi.
De lehet-e egyáltalán másként játszani?
Amikor a kisgyerek várat épít, babát öltöztet, amikor kimegyünk a térre focizni vagy csak a munkahelyi asztalitenisz bajnokságban veszünk részt - valamennyi életünk legkomolyabb pillanatai közé tartozik. Hajlamosak vagyunk egymással összeveszni, önfeledten sírni és nevetni.
Ötven éve zajlik a Magyar Sportújságírók Szövetségének a játéka.
Szörnyülködhetnénk, hogy megy az idő, de inkább nem teszem, már csak azért sem, mert - ha megengednek néhány személyes szót - én éppen abban az esztendőben születtem, amikor tiszteletre méltó elődeink a pályán útjára indították a sorozatot, és az idő tényleg rohan... Az elődök már javában szavaztak a legjobbakra, amikor őket én még gyerekként, majd felnőtté cseperedve csodáltam. Azokat a zseniális sportembereket, Balczó Andrástól Zsivótzky Gyuláig, akik a magyar sport történelmét írták, akiknek megadatott a halhatatlanság kivételessége. Amikor pedig átfutjuk a korábbi negyvenkilenc év díjazottjainak névsorát, akkor döbbenünk rá igazán, mennyire gazdag volt a magyar sport, hiszen tucatszámra sorolhatnánk azokat is, akik nem kaptak díjat, mert győztes csak egy lehetett, ám az ő elsőségük is magától értetődő lett volna.
Ma ötvenedszer ünnepelünk. A bevezető mondatokat fogalmazva nem véletlenül említettem a szerénységet. A jó sportújságíró ugyanis mindig a háttérben marad, ő a sportot, a sportolót és a közönséget szolgálja. Most sem magunkat, a mi játékunkat ünnepeljük. Fél évszázad felejthetetlen bajnokait szólítjuk a színpadra, beleértve azokat is, akiknek a kiléte ebben a pillanatban még titok, és csak az este folyamán derül fény arra, kik lettek 2007 legjobbjai.
Ők a fontosak, övék a rivaldafény.
Persze, belül azért kicsit mi is büszkék vagyunk az örökségünkre. Arra, amit az elődök hagytak ránk, erre az izgalmas játékra. Ötven éve kezdték, és mi folytatjuk: ilyen valóban nincs az egész világon. Vissza