Ébresztő! (dedikált példány)

Előszó

Először akkor figyeltem fel igazán Somára, amikor hazajött New York-ból és az élményeiről mesélt különböző interjúkban. Akkortájt én is kint éltem fél évig, és kíváncsi voltam, vajon egy honfitársnőm - aki ráadásul egy őrült, mikrofonfejű nőszemély, valami elementáris közlésvággyal és feltűnési viszketegséggel megáldva - milyen élményekkel tért haza. Láttam őt már előtte is még az FMK-s években (Fiatal Művészek Klubja), amikor a hazai alternatív kultúra a Tilos az Á, a Hold és a Tölgyfa nevű helyek körül csoportosult, ahol Soma akkortájt énekelt és performanszokat adott elő. A következő meghatározó képem az első Megasztár időszaka, amikor éppen hihetetlen átéléssel magyarázta valakinek, hogy miért nem hiteles a színpadon, a körülöttem ülők pedig legalább ilyen lelkesedéssel szidták őt: "Ez a nő állandóan furcsa, ezoterikus zagyvaságokról hadovál, senki sem elég jó neki, és egyébként is mit képzel magáról?!" Miközben én úgy éreztem, ugyanazokat mondja el egy-egy szereplőről, amiket én érzek ugyan, de sose tudnám ilyen frappánsan megfogalmazni. Hogy szívesen tanulnék tőle. Hogy mind tanulhatnánk tőle, ha egy kicsit is jobban figyelnénk arra, amit mond. Tele van a saját kínjai árán megszerzett tudással, élettapasztalattal, intuícióval, megmutatni vágyással, ízig-vérig nő, miközben fuldoklik ebben a zsűri-szerepben. Sokkal több van benne, amit jó lenne, ha megmutathatna, ha többet tudna adni a világnak mindebből. Ekkor már a Nők Lapja Cafe főszerkesztője voltam, és arra gondoltam, jó lenne vele együtt dolgozni, sokat segíthetne a csajok lelkiállapotán, ha ez az ősnő a maga ösztönös , ámde nagyon bölcs módján körbejárná a női lét legfontosabb dilemmáit. Vissza