Spinoza-tanulmányok

Előszó

Nagy örömmel, s némi megilletődöttséggel nyújtom át e kötetet Önnek, Tisztelt Olvasó. E kötet az általunk Spinoza-körnek nevezett baráti társaság másfél esztendőnyi közös munkájának eredménye, s mint ilyen, kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy Spinoza jelentős gondolkodó, hiszen csak jelentős gondolkodók művei képesek megszólítani minden új nemzedéket, csak jelentős gondolkodók művei kínálnak a töprengő olvasó számára mindig új és új módokat az önfeltárásra. Hiszen a huszadik század végén nem lehet az az illúziónk, hogy elemző olvasataink csakis a műről mint objektumról adott tárgyilagos leírások, melyek összeadódván egyszer elvezetnek valamiféle végső, „igaz" interpretációhoz. Az írások éppannyira rólunk is szólnak, a mi kérdéseinkről, érdekeinkről is árulkodnak, úgyhogy mi sem természetesebb annál, mint hogy az itt következő tanulmányok szerzői Spinozát nem a vallásosság fölszámolására törekvő „harcos ateistaként" ítélik el - vagy éppenséggel emelik piedesztálra -, amint az az utóbbi háromszáz esztendőben gyakran megtörtént. Ám nem is az individuum szekularizálódásának előhírnökét, egyfajta morális példaképet keresnek - látnak - benne. E kötet tanulmányai a gondolkodót keresik Spinozában, filozófiai kérdésekre keresnek válaszokat, jól tudván persze, hogy semmilyen válasz, legyen az mégoly jelentős gondolkodó szava, sem lehet végleges. A filozófiai intenció a német idealizmus gondolkodóinak örököseivé tesz bennünket, még akkor is, ha Horatiusszal elmondhatjuk: „Elődeinknél már szüleink kora satnyább, s mi náluk is silányabb atyjai még gonoszabb fiaknak." Ez eddig a filozófiatörténész öröme bennem. Be kell azonban vallanom, örül bennem a pedagógus is, hiszen ha többre nem is futotta erőmből, de legalább sikerült elvezetnem néhány gondolkodó embert egy másik gondolkodóhoz, hogy kérdéseiket neki tegyék fel, válaszpróbálkozásaikat vele vitassák meg. De ha már a pedagógusról esett szó, hadd fejezzem ki hálámat horatiusi „elődömnek", Munkácsy Gyulának, aki annak idején, amikor ehhez - nehéz ma már elhinni - bátorság s emberi-gondolkodói tartás kellett, engem éppen ehhez a gondolkodóhoz, s nem néhány akkortájt sokkal népszerűbb szerzőhöz vezetett el. Vissza