Spinoza ethikája

Előszó

Spinoza filozófiai főműve hosszú és nehéz munka után most jelenik meg először magyar fordításban. A munkában hűségesen osztozott velem Balogh Ármin, a bevezetést, a szótárt és a jegyzeteket magam írtam. A nehézségek, melyekkel a fordításban meg kellett küzdenünk, nem voltak csekélyek. Spinoza latin nyelve már amúgy is nehézkes, főleg az új-skolasztikusok szegényes és merev szó- és fordulatkincséből táplálkozik, ritkán enged tért az író egyénisége nyilvánulásának (pl. az I. könyv függelékében, a II. k. 49. tételének jegyzetében, a III., IV., V. k. előszavában stb.). Még merevebbé teszi az előadást a mű fejtegetéseinek «geometriai módja», a maga stereotip szólásaival és fordulataival. Különös nehézségünk nekünk, magyar fordítóknak, a Tátin szenvedő módnak rendkívül bő használata; cselekvő móddal való magyar fordítása is sokszor igen bajos, sőt néha egyenesen értelemmódosító; a szenvedőnek megtartása pedig többnyire szinte lehetetlen. De vannak Spinoza ínyelvének spinozai sajátságai is, melyeket ugyancsak nehéz híven a fordításban tükröztetni. A nagy írók és gondolkodók maguk teremtik meg maguknak a nyelv meglévő anyagából azt ¦a kifejezésmódot, mely az ő szellemük, az ő gondolkodásuk kifejezésére alkalmas; új fordulatokat használnak, új jelentést adnak régi kifejezéseknek és egyszerre csak, alig tudni hogyan és mi által, egyénivé válik nyelvük és beszédárnyalatok keletkeznek, melyeknek sajátosságát érezzük, anélkül, hogy mindig világosan, fogalmilag, jellemezhetnők. Vissza