Spiegel das Kätzchen (minikönyv)

Előszó

Ha seldwylai ember rossz vásárt csinált vagy pediglen rászedték, azt mondták a seldwyllaiak: Megvette a macska háját. Ámbátor ez a példaszó másfelé is használatos, seholsem hallani olyan sűrűn, mint ott, aminek az lehet az oka, hogy van ebben a városban egy régi monda a példaszó eredetéről és értelméről.
Sok száz esztendővel ezelőtt - így beszélik - lakott Seldwylában egy éltesebb, magányos nőszemély, szép szürkésfekete cicájával, amely nagyon elégedetten és okosan éldegélt úrnője mellett és senkit sem bántott, aki őt békén hagyta. A vadászat volt egyetlen szenvedélye s ezt is józanul és mértékletesen elégítette ki és sem túlságos kegyetlenségekre nem ragadtatta magát, sem pedig azzal a körülménnyel nem próbálta szépíteni, hogy ez a szenvedély tetszik az úrnőjének s egyúttal hasznos célra is szolgál. Ehhez képest csakis a legtolakodóbb és legarcátlanabb egereket fogdosta össze és fojtotta meg, amelyek a ház közvetlen környékére bátorkodtak, de akkor aztán meg is lehetett bízni az ügyességében; a ház e szűkebb környékén túl csak nagy ritkán vett űzőbe egy-egy egeret s ez esetben roppant udvariasan engedelmet kért a szomszéd uraktól, hogy házaikban egerészhessen egy kissé, amit szívesen megadtak neki, mert hozzá sem nyúlt a tejes köcsögökhöz, nem ugrált föl a sonkákra, amelyek tán a falon lógtak, hanem csöndesen és figyelmesen járt a dolga után és amint elvégezte, szájában az egérrel, illedelmesen távozott.
Vissza