Spidron

Fülszöveg

Egy katalógus szöveg, főleg ha az ember a sajátjába ír, túlságosan is sok mindent - túl nagy szabadságot - megenged a szerző számára. Sokszor akaratlanul olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyek csupán arra jók, hogy egy kiállításon vagy a művekben megnyilvánuló közlendőt fölöslegesen újra aláhúzzák. Ezt a hibát szeretném elkerülni, és csupán két, jól körvonalazható cél megvalósítása érdekében élni ezzel a lehetőséggel:
Az első az, hogy a spidron - mint innováció - nevekhez és személyekhez köthető fejlődését, amennyire ez lehetséges, közzétegyem. A másik pedig annak a régi adósságnak a törlesztése, amellyel végre meghatározom azt, hogy mit is értek/értünk "Spidron" alatt. Az első feladatot ennek a füzetnek a harminckét oldalán található szövegekkel és képekkel próbáltam megoldani.
Az utóbbira pedig ezúton teszek kísérletet.
A Spidron szó valójában régi, megváltoztatott családnévből, a Spitzerből ered. Ezt eddig nem fedtem fel, magyarázatként azonban jól jött az elnevezésnek az angol "spider" és a "spirál" szavakkal való rokon hangzása. A szó végén szereplő "-on" pedig a görögök elnevezéseit követi, akik a sokszögeket és geometriai testeket polygon-oknak és polyhedron-oknak hívták.
Sokszög-e a spidron? Ahogy mondani szoktam: A spidronkar kétféle - általában egyenlő szárú háromszögek - végtelen sorozataiból spirálszerűen összeállítható alakzat. Nem lehet megmondani, hogy hány oldala, hány csúcsa van. Meghatározható ugyan a területe és a kerülete, amelyek egy határértékhez közelítenek, másrészt meghatározhatatlan, mert akármilyen kicsi és akármilyen nagy darabjához újabb háromszögeket illeszthetünk. Ahogy Fáy Gyula kvantumlogika professzor mondta: a spidron egy processzus. Egy eljárás, amelynek során, mint Bábel tornyát, akármeddig építhetjük a spidronok épületét. Azonban azt, hogy honnan indulunk, szabadon meghatározhatjuk. A mértéknek és a léptéknek kevés szerep jut. Ami döntő, az a szögek és a hosszak aránya. Ez az arány állandó és mindenütt megtalálható az alakzatokban. A spidronkar nem befejezhető, de egy ügyes trükkel mégis elkezdhető: kijelenthetem egy háromszögről, hogy ez lesz az első és a legnagyobb. Hogy eszembe se juthasson nagyobbat hozzáilleszteni, az egész spirálalakzatomat ennek a háromszögnek az alapjára tükrözöm. Ha középpontosan tükrözöm, akkor kapom azt a formát, amelyet eredetileg Spidronnak neveztünk el. Ha tengelyesen, akkor pedig egy szarvacskára emlékeztető forma keletkezik, amelyet Hornflake-nek neveztünk. Ennek a két alakzatnak a különböző változatai töltik be a spidronok világát. Ezekből a spidronkarokból lehet a síkban és a térben rendkívüli formákat alkotni. Kutatásaink sok mindenre kiterjednek a síklefedésektől, a szabályos és félszabályos testektől kezdve a nyeregfelületeken át a különleges aperiodikus csempék és kvázikristályok vizsgálatáig.
Legalább ennyire érdekes azonban az a folyamat, amelyet közös gondolkodásunk tárgya - ezúttal a spidron - az emberek különböző közösségeiben indukál. Akciócsoportokat hoz létre, vitákat provokál és sokszor meglepő tudományos és esztétikai minőségeket eredményez. Ami különösen megdöbbentő volt sokak számára, az az, hogy teljesen újszerűen mozgatható szerkezeteket is ki lehet belőle alakítani. A spidronnak tehát helyi értéke van. Remélem, hogy a nyomában előbb-utóbb - egy másik processzus során - akár más is a helyére kerülhet. Végre mások is a méltó helyükre kerülhetnek. Vissza