Élni és vállalkozni Diósdon

Előszó

TISZTELT OLVASÓ!
Az Élni és vállalkozni című kötet előtörténete 1998-ra nyúlik vissza. E könyv anyagának összeállítója és szerkesztője pályázati támogatást igényelt a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától egy, a környezet- és természetvédelmi szemléletformálást segítő munka megjelentetésére. A kamara pozitív válaszát követően a szerkesztő úgy döntött: tartalmilag kibővíti, gazdagítja a kötetet, így az Diósd község millenniumi kiadványa lehet. A környezetvédelemmel és a vállalkozásokkal kapcsolatos fejezetek mellett helyet kaptak benne a község intézményei és az itt működő civil szervezetek is. A szándék dicséretes, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy az óvodában, az iskolában folyó környezetvédelmi nevelés, a kulturális, hagyományőrző és sportegyesületek kohéziós ereje, a „szellemi környezetre" gyakorolt hatása meghatározó a jövő szempontjából. A képviselő-testület - miután megismerte az elképzelést - úgy döntött, támogatja a könyv megjelentetését, hiszen maga is kiemelt fontosságúnak tartja a lakosság környezeti tudatosságának fokozását. Valamennyiünk előtt nyilvánvaló, hogy a lezajlott társadalmi forradalom után egy közelgő környezeti forradalom küszöbén állunk. Egyre többen ismerik fel, hogy a fejlődés csak akkor tartható fenn, ha a gazdaság átalakul úgy, hogy megóvjuk azokat a természeti rendszereket, amelyek magának a gazdaságnak az alapját képezik. Megítélésünk szerint a civil és a gazdasági szféra együttgondolkodása nemcsak globális méretekben fontos. Elengedhetetlen egy olyan kistelepülésen is, mint amilyen szülőföldünk, otthonunk, lakóhelyünk, Diósd. Számos közeli nyugat-európai országban komoly figyelmet fordítottak a lakosság környezetvédelmi nevelésére és felvilágosítására, a környezettel kapcsolatos „tulajdonosi" szemlélet kialakítására. Ennek következtében az emberek szinte tudós gazdái lettek környezetüknek és megfelelően kezdeményeznek, cselekszenek, illetve cselekvésre késztetik passzív vagy tájékozatlan társaikat. Tudatosan takarékoskodnak az energiával: nem járatják az álló autókat, célszerűen szabályozzák korszerű fűtési rendszereiket; igyekeznek kevésbé mérgezni önmagukat és lakóhelyüket: nem szemetelnek, csökkentik a nemkívánatos vegyszer- és gyógyszerfelhasználást; amit lehet újrahasznosítanak: a szerves háztartási hulladékokat a kertekben komposztálják, az egyéb hulladékokat szelektíve gyűjtik. Őszintén remélem, hogy hamarosan ez a gondolkodásmód fogja jellemezni a diósdi polgárok meghatározó hányadát. Külön öröm számomra, hogy egy olyan kötetet ajánlhatok a tisztelt Olvasó figyelmébe, melynek szerzői - a kiváló László Ervin professzor, dr. Kupcsok Lajos, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára és Takács Tibor író kivételével - valamennyien diósdiak. Meggyőződésem, hogy e könyv kiadásával sokat tettünk azért, hogy a lakosság, a civil szervezetek, az önkormányzat és a vállakózások együtt gondolkodjanak, cselekedjenek és viseljék a felelősséget a közös célért: a fenntartható fejlődésért és az egészséges környezetért. Vissza