Spenót és Papucs

Fülszöveg

Kutyául éreztem magam, amikor Méhes Károly meséjét elolvastam. Végre egy kutyapár! Két kutyafülű, két édes eb (egyik édesebb, mint a másik édes eb), hogy a kutyabarát gyerekek, szülők és nagyszülők is olvashassanak végre egy kedves, mulatságos, és indirekt módon tanító erejű mesét. Ajánlom kutyabarátoknak, és azoknak is, akiknek nincs kutyájuk, mert ha ezt a mesét elolvassák, hamarjában lesz! Mert (mint tudjuk), kutya nélkül is lehet élni, de minek? Vau, vau, akarom mondani, tessék mielőbb elolvasni!
Nagy Bandó András
Papucs sokat látott, különös dolgokat megért komondor volt, ennek a városszéli házikó széles kertjének őrzője, mégis, elmélkedésének tárgya nem annyira a zivataros, ám mégis boldog elmúlt idők voltak, hanem a lassan közelgő dél, amikor jó gazdája, Pogácsa bácsi megjelenik majd a ház ajtajában, kezében Papucs ősidők óta szolgáló táljával, amiben remény szerint sok finomság kelleti magát ebéd gyanánt. Papucs a homlokába lógó őszes fürtjei mögött lehunyta a szemét, és félálomban máris látta azt a bizonyos tálat, telis-tele a még gőzölgő csontokkal, bőrdarabkákkal és - amit különösen szeretett ropogtatni - porcogókkal. Elnyúlva szemlélte ezt a saját fejében megjelent képet, és mosolygott rajta.
Papucs kinyitotta a szemét, de néhány másodpercig még így sem látott semmit, csak különböző villódzó fényeket. A kert zöld és sárga fényei voltak ezek, amikből aztán lassan kitisztult a kép, és a sok zöld és sárga közepén ott állt egy barna folt. És éppenséggel ez a barna folt volt az, ami a kellemetlen, áloműző hangot adta.
Papucs méregbe gurult, és rögvest felpattant szélerágott pokrócáról.
Most látta csak igazából, kivel is akadt dolga: egy aprócska, kurta lábú, barna kutya állt előtte, akinek a testén itt is, ott is, amott is élénkzöld foltok éktelenkedtek! Papucs egy ideges mozdulattal kifésülte a hosszú szőrt a szeméből, de nem, nem tévedett: egy csillogó szemű kiskutya állt előtte, és merészen ugatott.
- Te meg hogy a csudába kerülsz ide? - kérdezte fenyegetően Papucs, és a nyomaték kedvéért megemelte jobb mellső lábát.
- Itt fogok lakni! - közölte a kutyuska mély öntudattal. Vissza