Spanyolország és Portugália

Előszó

Részlet a könyvből:
Éden és siralom völgye
A természet talán soha és sehol nem ad végső „megoldást", „megnyugvást", boldog és gondtalan megpihenést a földi helyeken nyugtalanul bolyongó lélek számára. A lélek mindig csak vándorol itt a földön, a természet a vándor lélek kielégítetlen vágyakozásának utja. Az utrakelt lélek számára - és egész életünk alatt „uton vagyunk", az élet csak utazás az időben - a természet uj képei mögött mindig van még valami... Éppen ezt, ami a képek, a tájak és panorámák mögött van, keressük szárnyaló vágyakozással. Ennek a vágyakozásnak szárnyain emelkedünk a szokott dolgok börtön falai fölé.
Ám különösen az északi természet, a „fausti" alkotó, nyugtalan fehér ember természete, csábit örökös utazásra, valami felé, ami a tájak és képek mögött következik ... erre csábit az északi erdő, tölgyeinek és fenyveseinek katonásan felsorakozó és mégis örökké változó egyformaságával, a szabad, végtelen mezők horizontját megtörő magányos fák, a tenger - a nagy városok kőtengere is - de legfőképpen az északi táj láthatatlanul is legfontosabb alkotó eleme, a szél.
De az északi ember, a tipikus „európai" nemcsak a tájak mögött keres mindig nyugtalanul, valami ismeretlent és soha meg nem ismerhetőt, hanem éppen ugy az idegen emberi életek, az idegen sorsok, életkörülmények, szokások mögött is. Az emberekben éppen ugy nem tud megnyugodni, mint a tájakban... Vissza

Fülszöveg

A természet talán soha és sehol nem ad végső "megoldást", "megnyugvást", boldog és gondtalan megpihenést a földi helyeken nyugtalanul bolyongó lélek számára. A lélek mindig csak vándorol itt a földön, a természet a vándor lélek kielégítetlen vágyakozásának útja. Az útrakelt lélek számára - és egész életünk alatt "úton vagyunk", az élet csak utazás az időben - a természet új képei mögött mindig van még valami...
Éppen ezt, ami a képek, a tájak és panorámák mögött van, keressük szárnyaló vágyakozással. Ennek a vágyakozásnak szárnyain emelkedünk a szokott dolgok börtönfalai fölé.
Ám különösen az északi természet, a "fausti" alkotó, nyugtalan fehér ember természete, csábít örökös utazásra, valami felé, ami a tájak és képek mögött következik... erre csábít az északi erdő, tölgyeinek és fenyveseinek katonásan felsorakozó és mégis örökké változó egyformaságával, a szabad, végtelen mezők horizontját megtörő magányos fák, a tenger - a nagy városok kőtengere is - de legfőképpen az északi táj láthatatlanul is legfontosabb alkotó eleme, a szél. Vissza