1.066.456

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Spanyol tájak, spanyol ízek

Szerkesztő
Fordító
Szeged
Kiadó: Officina Nyomdaipari Oktató és Termelő Kft
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 52 oldal
Sorozatcím: Magyar konyha ízei
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 14 cm x 10 cm
ISBN: 963-8459-03-4
Megjegyzés: Fekete-fehér ábrákkal.
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

"Con pan y vino, se anda el camino", kenyér és bor elegendő, hogy útrakeljünk, végigjárjuk életünk útját, tartja a spanyol közmondás. De szerencsére, még a böjti konyha sem elégszik meg ennyivel, s a konyha mesterei igazán gazdag, változatos asztalt terítenek elénk.
A spanyol konyhaművészetet, története során több nagy hatás is érte. A mediterrán vidékekről, a római birodalom idején a latin, majd a mór hódítás idején az arab és a zsidó hagyományok gyökeresedtek meg, 1492 után rengeteg, új alapanyaggal gazdagodott Amerikából.
Az ibér hagyományokból többnyire a disznóhús és -zsír használatát tartják említésre méltónak. A spanyol konyha azonban alapvetően mediterrán jellegűvé vált. A rómaiaktól, vagy mások szerint már a görögöktől az olivaolaj és a fokhagyma használatát tanulta meg, ami mára a spanyol ételek örök alapíze. A fűszerezésben jellegzetessé váló újat - sok más, pl. a feketebors mellett -, a sáfrány jelentett, amit az araboktól vettek át. Tőlük tanulták meg a keserédes... Tovább

Fülszöveg

"Con pan y vino, se anda el camino", kenyér és bor elegendő, hogy útrakeljünk, végigjárjuk életünk útját, tartja a spanyol közmondás. De szerencsére, még a böjti konyha sem elégszik meg ennyivel, s a konyha mesterei igazán gazdag, változatos asztalt terítenek elénk.
A spanyol konyhaművészetet, története során több nagy hatás is érte. A mediterrán vidékekről, a római birodalom idején a latin, majd a mór hódítás idején az arab és a zsidó hagyományok gyökeresedtek meg, 1492 után rengeteg, új alapanyaggal gazdagodott Amerikából.
Az ibér hagyományokból többnyire a disznóhús és -zsír használatát tartják említésre méltónak. A spanyol konyha azonban alapvetően mediterrán jellegűvé vált. A rómaiaktól, vagy mások szerint már a görögöktől az olivaolaj és a fokhagyma használatát tanulta meg, ami mára a spanyol ételek örök alapíze. A fűszerezésben jellegzetessé váló újat - sok más, pl. a feketebors mellett -, a sáfrány jelentett, amit az araboktól vettek át. Tőlük tanulták meg a keserédes citruséfék - citrom, grapefruit, narancs - élvezetét is. A mórok kedveltettek meg velük rengetegféle veteményt, s a mediterrán térségben ma is oly gyakran használt rizst. A halfélék szinte mindennapos fogyasztása is elsősorban mediterrán hatást tükröz, bár ma már Spanyolország északi partvidékének halászai szolgálják e téren elsősorban a spanyol szakácsokat. A móroktól sok csemegefélét is örököltek, köztük rengeteg mandula alapanyagút, de ami a világ egyik legkedveltebb édességévé vált, a csokoládé, már Amerikából érkezett. Az Újvilág a kakaóbab mellett rengeteg zöldséggel, gyümölccsel ajándékozta meg Spanyolországon át Európát: A burgonya, a paprika, a paradicsom talán közülük a legnépszerűbbek.
A fent vázolt néhány alapvető, közös jellegzetességgel együtt, Spanyolország egyes vidékei rendkívül gazdag változatosságot nyújtanak, s a hozzáfűződő szokások is különbözőek. Baszkföldön, az "enni-kedvelők paradicsomában" (Paraiso de los gourmet, tripasai) az étkezésnek szertartásosan megadják a módját, s minden alkalmat megragadnak az együttevésre. Náluk alakultak meg az első gasztronómiai társaságok is a Hispán félszigeten. Az andalúzok inkább formaságok nélkül szervezik, vagy nem is szervezik az evést. Kasztíliát, mint az élet minden más területén, a táplálkozásnál is a visszafogottság és a mértéktartás jellemzi.
Ha meg akarnánk rajzolni Spanyolország konyhaművészeti térképét, a táplálkozási hagyományokra figyelve a következő nagy tájegységeket sorolhatnánk fel: Északon a "zöld Spanyolország", Galícia, Asztúria, Kántábria, Baszkföld, a mártások hazája. A halászfalvak fő tápláléka a halfélék ármádiája, első helyen a tőkehalfélék (bacalao, merluza), valamint a tengeri "herkentyűk", ahogy a spanyolok mondják a "tenger termékei" (frutos del mar), vagy inkább ajándékai: kagylók, csigák, rákok és polipfélék. Az egyik kagylófajta, a vieira, a komposztelai zarándokok jelképe. Galíciában élnek a magyar palacsintához hasonló "filloa", Kántábriában a habcsókféle, a "natilla", és Aragóniában a cukrozott gyümölcsök készítésének nagymesterei. A paprika, paradicsom, hagyma alapanyagú mártásokkal készült ún. "chilindrón" tálak a Pireneusok jellegzetessége. Katalónia, a francia és itáliai konyha közvetítője, a "cazuela" hazája. Remek hurka- és kolbászfélékről híres e föld, de hírnevét öregbítette, "illatos" fokhagymaolaja, az "alí-olí" is. Katalónián keresztül, a Baleári-szigetek a padlizsánt kedveltették meg a félsziget lakóival, e szigeteken született a padlizsánfélék királya a "tumbet". Levante, a keleti partvidék, Valencia, Murcia a rizses ételekről híres. A spanyol konyha az év mind a 365 napjára szolgál egy rizses tállal, melyek közül a legismertebb a "paella", Valencia szülötte. A spanyolok karácsonyi csemegéje, a "turrón", cukros tojásos-mandulás édesség, erről a vidékről származik. Andalúziában a földművesek választékát, és az olajban sült halat, húst, különböző "falatokat" (tapas), ma már a királyi asztalon is szívesen fogadják. Andalúzián belül, Jaénban honos a "pipirrana", s Jérez földje legalább 10 féle bor nevelője. Visszakanyarodva a kenyérhez és a borhoz, a "kenyér és a bor földjére" ("Tierra del pan", "tierra del vino"), az ország szívébe, Kasztíliába jutunk s a vele szomszédos Extremadurába, a híres fokhagymaleves "sora de ajo" és a főleg malac és bárányhúsból készült rostonsültek hazájába. Innen terjedt el és itt a legnépszerűbb a csicseriborsó. Kasztília csemegéi közül világszerte kedvelt a toledói marcipán.
Nem világhíres, de külön fejezetet érdemel a "cocido". E sűrű leves, vagy akár egytálétel, minden tájon ismert, csak másként neveik: Katalóniában "carn i d'olla", Kasztíliában és a Kanári-szigeteken "puchero", Galíciában "pote" vagy "caldo gallego", Andalúziában, Madridban "cocido", Asztúriában "fabada" és Navarrában "pochas". Talán a csicseriborsó, a kártágóiak ajándéka, ami mindenhol berekül a "cocido"-ba, bár északon inkább szárazbabbal helyettesítik. Az "olla podrida" szó szerint fordítva "rohadt", szépítéssel "romlott fazék", valójában "agyonfőzött", és az egész félszigeten népszerű ételek, szintén a "cocido"-k sorát gyarapítja.
Eddig megismerhettük, hogy a spanyol konyhaművészet kiktől tanult és hogyan ötvözte mesterfokon a tanult ízeket. Lássuk befejezésül néhányat az ízekből, amit Spanyolország adott vagy közvetített Európának, majd a nagyvilágnak. A francia "pot au feu" alapja az "olla podrida". Az "hojaldre" a szintén francia "feuilletée" elődje, de talán mintául szolgált a magyar rétesnek is. A majonézt francia tisztek fedezték fel a Napoleon-i háborúk idején Menorca szigetén, Mahon városkában, ezért nevezték el ezt a mártást, vagy ma divatosan öntetet "mahonesá"-nak, illetve franciásan ejtve mayonaisse-nek. A jerezi csemege borok egyike oly népszerű lett Angliában, s utána Európa szerte, hogy régies kiejtése alapján, közvetítje helyesírásával, mint sherry vált ismertté.
Befejezésül jó tanács helyett két spanyol közmondás, mindenki kedvére választhat, melyiket követi.
"Come pro vivir y no vivas por comer".
Egyél, hogy élj, de ne élj az evés-ivásért.
"Comer hasta enfermar, ayunar hasta sanar".
Edd betegre magad, böjtölj, míg kigyógyulsz.
Néhány hasznos tanács a receptekhez.
Ahol az adagokat nem jelöltük, ott általában 4 személyre lehet számolni. Igyekeztünk a nálunk nem, vagy nehezen, túl drágán elérhető alapanyagoknál jelezni, milyen hazaival helyettesíthetőek (pl. a különböző tengeri halak tonhallal, vagy a csicseriborsó száraz sárgaborsóval, szárazbabbal, esetleg friss zöldborsóval).

Tóth Ágnes Vissza

Tartalom

Bevezetés7
Levesek13
"Gazpacho"13
Kasztíliai fokhagymaleves14
Galíciai leves14
Előételek, saláták17
Andalúz spenótropogós17
Sajtos-sonkás falatok18
Burgonyás rántotta18
Tojás sherryvel19
Murciai omlett20
Murciai halsaláta21
Csicseriborsó saláta22
Mártások23
Katalán fokhagymaolaj23
Majonézes mártás23
Romescu mártás24
Köretek25
Mangold extremadurai módra25
Pácolt padlizsán26
"Tumbet"27
Fehér bab száraz sherryvel27
Murciai "zarangollo"28
Burgonya La Rioja módra29
Főfogások, egytálételek31
Madridi ragu31
Romlott fazék32
Katalán főzelék32
Lecsó La Mancha módra33
Rizs valenciai módra - "Paella"34
Töltött paprika ávilai módra35
Asztúriai babfőzelék36
Marharagu spanyol módra37
Marhaszeletek baszk módra37
Extremadurai bográcsos38
Csirke aragóniai módra39
Serpenyős csirke spanyol módra40
Fácán alcantarai módra41
Mallorcai vese42
Halételek43
Gyöngyös durbincs madridi módra43
Szürke tőkehal sevillai módra44
Tőkehal pil-pil módra45
Desszertek47
"Filloas" (palacsintaféle)47
Boros krémpuding48
Eperpuding48
Tejespuding49
Habcsók spanyol módra49
Marcipán50
Italok51
Mandulatej51
Habos tej51
Sangría - 152
Sangría - 252
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem