Spanyol-magyar kéziszótár

Előszó

Ez a kötet az eddigi legnagyobb terjedelmű spanyol-magyar szótár. Szóanyaga megválogatásakor elsősorban a modern ibér-félszigeti szókészletet részesítettem előnyben. A régies vagy elavult szavakat csak akkor szótároztam, ha találó magyar megfelelőjükre akadtam és ha - az esetek többségében van legalább egy élő jelentésük. Általában kerültem a spanyol tájszavakat, hiszen a magyar használók ezekkel alig fognak találkozni. Nagyobb gondot okoztak az amerikanizmusok és a spanyol-amerikai tájszavak (jelentések), mégpedig azért, mert forrásaim ritkán voltak egybehangzóak egy-egy szó vagy jelentés földrajzi határait illetően. Többnyire csak olyan amerikanizmusokat vettem fel a címszavak közé, melyek több országban is használatosak. Rendszeres kivételt csak Argentína és Mexikó esetében tettem.
A kicsinyítő és nagyító képzős alakok csak akkor szerepelnek címszó gyanánt, ha jelentésbővülést eredményeztek. Ugyanez érvényes a múlt idejű melléknévi igenevekre is. A melléknevekből -mente képzővel alakult határozószókat jobbára csak akkor szótároztam, ha jelentésük a melléknévéhez képest módosult, illetve ha magyar ekvivalensük képzése jelentősen eltér a várható alaktól. A közneveken túl számos tulajdonnév is található a címszavak között. A földrajzi nevek közül elsősorban az európaiakat és a magyar névtől lényegesen eltérő alakokat vettem fel. A keresztnevek közül a magyar megfelelővel rendelkezőknek biztosítottam elsőbbséget. Vissza