Spanyol-magyar kéziszótár

Előszó

Tudnivalók.
Kiejtés
A spanyol szók kiejtése csak akkor van megadva, ha a szó olvasása valamikép eltér a magyar olvasás szabályoktól. Csak az a betűt nem szabad spanyol szókban magyaros a-nak olvasni, hanem mindig rövid á-nak, mint a német man, hat, das szókban. Az -ar, -al végzetben, ha az illető szó mellett helykímélés céljából nincs megadva a kiejtés, az a hosszú á-nak ejtendő (ár, ál). A vastagon nyomott e magánhangzó előtt és az -er, -el végzetben hosszan fejtetett magyar e hangot jelez.
A magyar hangoktól eltérő spanyol hangokat dőlt betűkkel írtuk át. És pedig: 1. b olyanféle, mint a magyar v, de kiejtésénél a két ajak érintkezik egymással, mint mikor magyar b-t ejtünk ki. Aki nem bírja eltalálni, ejthet b-t; a 2. ch: úgy ejtik, mint a német ch-t ezekben a szavakban : Bach, doch, stb. Tehát erős torok-h-hang; 3. d gyengén, kissé nyitott fogsorral ejtett á hang, amelynél a nyelv nem nyomódik erősen a felső fogakhoz, és ezért selypített z-féle e hangja van. A szó végén csaknem egészen néma; ebben a könyvben nem jeleztük. 4. sz selypített sz hang, amelynek s kiejtésénél a nyelvet a két fogsor közé tesszük. Délamerikában rendes sz-nek ejtik. 5. az lj hangcsoportot a délamerikaiak J-ek ejtik ; a helyes kiejtése olyasféle, mint ebben a szóban : vallja. 6. a v éppúgy ejtendő, mint a b jel, tehát b-ajakállásban hangoztatott v-nek. Vissza