Spanyol-magyar és magyar-spanyol zsebszótár

Előszó

Részlet a könyvből:
Tudnivalók.
Kiejtés. A spanyol szók kiejtése (szögletes zárójelben) csak akkor van megadva, ha a szó olvasása valamikép eltér a magyar olvasási szabályoktól. Csak az a betűt nem szabad spanyol szókban magyaros a-nak olvasni, hanem mindig rövid á-nak, mint a nemet man, hat, daß szókban. Az -ar, -al végzetben, ha az illető szó mellett helykímélés céljából nincs megadva a kiejtés, az a hosszú a-nak ejtendő (ár, al). A vastagon nyomott e, magánhangzó előtt és az -er, -el végzetben hosszan ejtetett magyar e hangot jelez.
A magyar hangoktól eltérő spanyol hangokat dőlt betűkkel irtuk át. És pedig:
1) b olyanféle mint a magyar v, de kiejtésénél a két ajak érintkezik egymással, mint mikor magyar b-t ejtünk Aki nem bírja eltalálni, ejthet b-t;
2) ch: úgy ejtik, mint a német ch-t ezekben a szavakban, Bach, doch stb. Tehát erős torok h-hang;
3) d gyengén, kissé nyitott fogsorral ejtett d hang, amelynél a nyelv nem nyomódik erősen a felső fogakhoz, és ezért selypített z-féle hangja van. A szó végén csaknem egészen néma; ebben a könyvben nem jeleztük.
4) sz selypített sz hang, amelynek kiejtésénél a nyelvet a két fogsor közé tesszük. Délamerikában rendes sz-nek ejtik.
5) a lj hangcsoportot a Délamerikaiak j-nek ejtik; a helyes kiejtése olyasféle, mint ebben a szóban: vallja.
6) a v épúgy ejtendő, mint a b jel, tehát b ajakállásban hangoztatott v-nek. Vissza