Sötét színjáték

Fülszöveg

A férfi ajkai forrók, mégis könyörtelenek voltak.
Tudomást sem vett arról, a nő hogyan küzd karjainak erős szorításában. Szándékosan bánt vele így, amiért nem olyan volt, amint ahogy azt korábban gondolta. Felocsúdva a rémületből, Elizabeth szégyenkezve döbbent rá, a férfi nem véletlenül viselkedik így. Ő maga ábrándította ki, s még gúnyos szemrehányásokat is tett neki.
Csalárd fondorlattal érkezett az otthonába, s még ha csak elméletben is, de elfogadta az örökséget, amely nem illette meg. Függetlenül attól, mi késztette minderre, tudta, hogy bűnös. Már nem ellenkezett.
Lassan, szinte észrevétlenül, gyengédség vegyült a csókba.
Úgy tűnt, a titka mindentől megóvja őt, egyetlen dolgot kivéve, a mindig visszatérő idegen fürkésző tekintetét...
Gyászruhában, a kis Josephfel a karján érkezett meg a louisianai ültetvényre, néhai férje családjához, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a gyermek megkapja jogos örökségét.
Ki gondolta volna Oak Shade lakói közül, hogy az ajtóban nem Ellen Marie, Joseph édesanyja áll, hanem annak testvére, Elizabeth! Szegény Ellen meghalt, s unokaöccse kedvéért Elizabeth vállalta az ocsmány színjátékot!
Tárt karok helyett azonban jeges szavak és nyugtalanító "véletlen" események fogadták. Mindezek közül is a legbosszantóbb Bernard Delacroix volt, akinek sötét tekintete áthatolt az álruhán, egészen vadul kalapáló szívéig!
Vissza