Sötét álmok

Fülszöveg

Mit tegyen egy tudós öregasszony, ha a falubeliek egyszer csak ellene fordulnak? Mi történik, ha egy rabbinus különös, zöld köve rossz kezekbe kerül? És hogyan tesz szert egy szegény, ír üstfoltozó a legdöbbenetesebb történetre, amit szállásért cserébe élete végéig mesélhet?
Az olvasó nem akármilyen Raoul Renier-könyvet tarthat a kezében: az antológia eklektikusan illeszkedő novellái egy alternatív európai középkorba kínálnak betekintést. Könnyed és komor hangvételű írásokat egyaránt ízlelgethetünk, ám egy dolog közös bennük: mindegyik elgondolkodtat. A történetek kiegyensúlyozott ritmusban követik egymást, a sötétebb, rémisztőbb témákat (Rajnai rege, Segítség a bajban) üdítően humorosak váltják (Az asszony és az ork, A tündér bosszúja).
A kötetet a stílus- és zsánerelemek közötti merész átjárhatóság teszi még különlegesebbé. A krónikások szövege épp csak annyira van archaizálva, hogy még élvezhető legyen; a klasszikus népmesei fordulatok hamar beszippantják a gyanútlan olvasót, hogy aztán a kísértethistóriák eszköztárást felvonultatva hamisítatlan borzongást kínáljanak. A burgosi fegyverkovács műhelyétől a Rajna menti tájakon át egészen Terracina városáig különös karakterek népesítik be e varázslatos világot. Lovagok, grófok, boszorkányok, orkok és törpék, nincstelen csavargók kelnek életre a szemünk előtt s vívják hétköznapi vagy természetfeletti küzdelmeiket. A cselekmény középpontjában mindig emberi titkok és tulajdonságok állnak: gyarlóság és szenvedély, félelem és bosszúvágy.
A Sötét álmok az első kiadáshoz képest három új történettel bővült, ezek közül kettőben a szerző népmesei motívumokhoz nyúl vissza. A vasorrú bába nem nélkülözi a fantasztikus elemeket, miközben torokszorítóan valóságos történet, a Sárkányölő Bende pedig humoros meseköntösbe bújtatott, kíméletlen társadalomkritika. A korhű hangulattal gazdagon átitatott novellák irodalmi igényességgel szórakoztatnak: a könyvet nemcsak a Renier-ínyencek, hanem a szerzővel most ismerkedők is élvezettel forgathatják. Vissza